Bajza József (Szücsi, 1804. jan. 31. - Pest, 1858. márc. 3.) Költő, kritikus, szerkesztő, publicista, az MTA tagja.
Bajza művelt kisnemesi családban született 1804-ben. Tanulmányait Gyöngyösön kezdi, majd Pesten jogásznak készült, ám már az egyetemen jobban izgatja az esztétika, filozófia, irodalom, mint a törvénykönyvek. Az egyetemi évek alatt köt életre szóló barátságot Toldy Ferenccel, aki felfedezi benne a tehetséges költőt, s beajánlja Kisfaludy Károlyhoz, aki a magyar romantikát később megteremtő tehetséges fiatalokat gyűjt maga köré. 1831-ben elindítja a Kritikai Lapok című folyóiratot, majd 1837-ben Vörösmarty Mihállyal és Toldy Ferenccel közösen az Athenaeum folyóiratot, ahol már rendszeresen jelentkezik kritikáival. Bár költőnek indult, maradandót kritikáival és tanulmányaival alkotott.
Művei:
Az epigramma teoriája, 1828
A románköltésről, 1833
Dramaturgiai és logikai leckék, magyar színházbírálók számára 1836
Összegyűjtött munkái (I–VI) 1899–1901.
Sajtó alá rendezte Négyesy László. 10 sztl. tábla képekkel illusztrált, a címképen egy sztl. táblán Bajza József arcképe látható. Az elején V-XXXI. oldalon Bajza József életrajza és munkássága olvasható. Remekírók Képes Könyvtára 50.