Garay János (Szekszárd, 1812. okt. 10. - Pest, 1853. nov. 5.): költő, elbeszélő, az MTA l. tagja (1839).
Szekszárdi kereskedő fia. 1833-ban a Regélő mellett a Honművész segédszerkesztője. 1834-től hőskölteményeket, hazafias verseket, prózai írásokat jelentetett meg (Csatár, Kont stb.). Szigligetivel, Vajda Péterrel és másokkal 1835-ben a Pesti Drámai Egyesületet alapította. Már közkedvelt író, mégis anyagi gondokkal küszködött családjával. 1837-ben a Rajzolatokat szerkesztette, rá egy évre a pozsonyi Hírnököt. 1839-ben Pestre költözött, a Jelenkor és a Társalkodó szerkesztőségében dolgozott. 1842-től a Jelenkor, a Regélő Pesti Divatlap szerkesztője. A Kisfaludy Társaság tagja (1842). 1843-ban jelent meg Az obsitos c. költeménye, melyben a nagyotmondó Háry János alakját formálta meg. Ugyanebben az évben az MTA nagyjutalmát nyerte el Versei c. kötetéért. 1848 eseményeit versekkel támogatta. Világos után haditörvényszék elé állították versei miatt, hamarosan szabadon engedték.
Hátsó kötéstáblán: Leszik K. könyvkötő, Budapest. Kiadta és bevezetéssel ellátta Angyal Dávid. Az elején XXI oldalon Garay János életrajza és munkássága olvasható. 13 táblán Garay Ákos rajzaival illusztrált, az arcképet Gergely Imre rajzolta. Remekírók Képes Könyvtára. 25.