Régi könyvek

Johann Wolfgang Goethe (1749-1832)
Német költő, próza- és drámaíró, politikus, államférfi, valamint a tudományok legkülönbözőbb területein járatos tudós is volt.
Nevét később Johann Wolfgang von Goethe-nek mondta és írta. Ideálja a harmonikusan kiművelt, tevékeny ember volt, és ő valóban az lett. Tőle származik a „világirodalom” kifejezés, munkáit a klasszicizmus jellemezte, de megtalálhatók bennük rokokó és szentimentális vonások is.

Faust:
A goethei életmű fő alkotása a Faust. Alkotója szinte egész életén át dolgozott rajta.
A Faust-könyvek az ún. világdrámák sorába tartoznak, gondolati gazdagságukkal, filozófiai mélységükkel és művészi tökéletességükkel a világirodalom legnagyobb alkotásai. A lét egyetemes, nagy kérdéseire keresik a választ: Mi a célja az emberi életnek? Mit kell tennünk, hogy kibontakoztassuk egyéniségünket?
Eredete:
Művei témáját egy XVI. századi német népkönyvből merítette Goethe. Hőse egy középkori tudós, Faust doktor. A műben keresztény hitregék túlvilágról szóló elképzelései vegyülnek az antik mitológiával, továbbá szerepet kapnak még a középkor mágikus hiedelmei és a népi babonák is.
Leírása:
A dráma alapgondolata közismert: a Faust és Mefisztó közötti szerződés szerint Faust halála után az ördögnek adja lelkét, s ennek fejében Mefisztó a földön Faust minden óhaját teljesíti. Az első rész líraibb, szubjektívebb: az elvont tudásból való kiábrándulás, a mágia sikertelen kutatása, s a tragikus szerelem Goethe személyes élménye. A fausti megismerésvágy a kor szellemének hatása, amelyben a francia forradalom előtti években feltörő polgárság mindentudásra való törekvése fejeződik ki.
Az első rész vezérmotívuma, a Margit-tragédia, az elcsábított és gyilkossá lett lány története, az elavult társadalmi rend, a merev előítéletek és a képmutató erkölcs elleni vád. Itt Faust még az úgynevezett "kisvilágban" bolyong, tévedései, csalódásai személyes, emberi jellegűek. A második - kevésbé ismert és olvasott rész - a "nagyvilágba" viszi főhősét.
Faust a közéletben keresi cselekvése értelmét, s bár csalatkozik, végül az alkotó mégis megváltja, küzdelmét jutalmazva feloldozza a hőst, jelképezve, hogy a küzdő ember nem bukhat el.

Megjelenési formák:
Goethe számos könyvet írt Faustot főszereplőként használva:
Johann Wolfgang Goethe: Ősfaust(Urfaust) (1775)
Johann Wolfgang Goethe: Faust, töredék (1790)
Johann Wolfgang Goethe: Faust, I. rész (1808)
Johann Wolfgang Goethe: Faust, II. rész (1832)

Idézet a könyvből:
Iphigenia Taurisban
"A görög Euripidestől, két olyan dráma maradt reánk, mely Iphigenia sorsával foglalkozik. Az egyik Iphigenia Aulisban, melyet Racine is feldolgozott, a másik Iphigenia Turisban. Goethe darabja nem egyéb, mint ennek az euripidesi drámának györkeres átdolgozása és megújítása."

Hátsó kötéstáblán: Leszik K. könyvkötő, Budapest. Faust, fordította: Dóczi Lajos. Iphigenia Taurisban, fordította: Csengeri János. 14 sztl. táblán képekkel illusztrált, az elején egy sztl. táblán Goethe arckép látható. A könyv elején VII-XXI oldalon keresztül leírást olvashatunk a Faustról, a 239-243. oldalon pedig az Iphigeniáról olvashatunk egy rövid bevezetőt. Remekírók Képes Könyvtára 40.