Régi könyvek

Deák Ferenc (Söjtör, 1803. okt. 17. - Budapest, 1876. jan. 28.)
Országgyűlési követ, igazságügyminiszter.
1808 és 1854 között Kehidán lakott. Gimnáziumi tanulmányait többek között Keszthelyen és Nagykanizsán végezte, majd 1823-ban ügyvédi diplomát szerzett. 1824-től 1832-ig Zala megye fizetés nélküli alügyésze és árvaválasztmányának jegyzője volt. 1833/36-ban és 1839/40-ben ő képviselte Zalát a pozsonyi országgyűlésen. Az országgyűléseken az ellenzék egyik vezéreként elsősorban a jobbágyság helyzetének javításátért és a szólás, valamint a sajtó szabadságáért küzdött. 1841/43-ban európai színvonalú büntetőtörvénykönyv-tervezetet dolgozott ki. 1848 áprilisában a Batthyány kormány igazságügyminiszterévé nevezték ki. 1848 őszétől a szentgróti választókerület képviselőjeként vett részt a pesti országgyűlésen. 1849-ben visszavonult a politizálástól, és az 1850-es években a passzív nemzeti ellenállás mintaképe lett. 1854-ben eladta birtokait, és Pestre költözött. Az 1861-es országgyűlés idején a felirati pártot vezette, majd 1865-től oroszlánrészt vállalt a kiegyezés előkészítésében. Az 1867-es kiegyezés után a "haza bölcse"-ként ünnepelték. Síremléke a budapesti Kerepesi úti temetőben áll.

Hátsó kötéstáblán: Leszik K. könyvkötő, Budapest. Kiadta, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Ferenczi Zoltán. 11 sztl. táblán képekkel illusztrált, a könyv elején egy sztl. táblán Deák Ferenc portréja látható. A könyv elején XXXI oldalon Deák Ferencz életéről és munkásságáról olvashatunk. Remekírók Képes Könyvtára. 32.