Johann Wolfgang Goethe (1749-1832)
Német költő, próza- és drámaíró, politikus, államférfi, valamint a tudományok legkülönbözőbb területein járatos tudós is volt.
Nevét később Johann Wolfgang von Goethe-nek mondta és írta. Ideálja a harmonikusan kiművelt, tevékeny ember volt, és ő valóban az lett. Tőle származik a „világirodalom” kifejezés, munkáit a klasszicizmus jellemezte, de megtalálhatók bennük rokokó és szentimentális vonások is.
1770 októberében, Strassburgban élte át első nagy szerelmét a sesenheimi lelkész lánya, Friderike Brion iránt. Erről a szerelemről, amint egész ifjúságáról, ő maga számolt be később részletesen önéletrajzi művében, a Költészet és valóságban.
A Friderike-dalok néven ismert szerelmes versek, pl. Viszontlátás és búcsú (Wilkommen und Abschied), Májusi dal (Mailied) egyszerűségükkel, személyességükkel, érzéki szenvedélyességükkel a nagy Goethe-líra kezdetét jelzik.
Az 1774-ben írt Prométheusz (Prometheus) című himnuszában az emberteremtő a Földet a maga jussának tekintő istennel azonosulva hirdeti öntudatos hitvallását: nem hajlandó tisztelni az irigy Zeuszt, aki ugyanúgy Idő és Sors teremtménye, mint ő maga, s vele dacolva az ember és az élet pártját fogja.
1780-ban, egy kirándulás alkalmával írta a szentimentalizmus hatását tükröző A vándor éji dala (Wanders Nachtlied) című, nyolcsoros költeményét, mely a megnyugvás iránti vágyat fejezi ki, és ez nemcsak lehiggadásának a jele, hanem annak is, hogy Goethe kezdett belefáradni a zaklatott közéletbe.
A költő a verset 1780. szeptember 6-án az ilmenaui vadászház deszkafalára írta fel, s halála előtt elment még egyszer megnézni.
Főbb művei:
1767 - Annette
1770 - Új dalok (Neue Lieder)
1771 - Viszontlátás és búcsú (Wilkommen und Abschied)
1771 - Májusi dal (Mailied)
1772 - A vándor vihardala (Wanders Sturmlied)
1773 - Götz von Berlichingen (Götz von Berlichingen mit der eisernen Hand)
1773 - Mohamed éneke (Mohomets Gesang)
1774 - Prométheusz (Prometheus)
1774 - Ganümedész (Ganymed)
1774 - Az ifjú Werther szenvedései (Die Leiden des jungen Werthers)
1774 - Clavigo
1775 - Stella
1776 - Charlotte von Steinhez (Warum gabst du uns die tiefen Blicke)
1777 - Téli utazás a Harz-Hegységben (Harzreise im Winter)
1779 - Iphigenia Tauriszban (Iphigenie auf Tauris)
1779 - Szellemek éneke a vizek fölött (Gesang der Geister über den Wassern)
1780 - A vándor éji dala (Wanders Nachtlied)
1781 - Az emberiség határa (Die Genzen der Menschheit)
1782 - Mieding halálára (Auf Miedings Tod)
1783 - Ilmenau
1784 - A gránitról (Über den Granit)
1789 - Egmont
1790 - Római elégiák (Römische Elegien)
1790 - Torquato Tasso
1795 - Wilhelm Meister tanulóévei (Wilhelm Meisters Lehrjahre)
1796 - Xéniák (Xenien)
1797 - A bűvészinas (Der Zauberlehrling)
1797 - A kincskereső (Der Schatzgräber) /> 1797 - A korinthuszi menyasszony (Die Braut von Korinth)
1797 - Az isten és a Bajadér (Der Gott und die Bajadere)
1798 - Hermann és Dorottya (Hermann und Dorothea)
1799 - A növények alakváltozása (Die Metamorphose der Planzen)
1804 - A természetes lány (Die natürliche Tochter)
1806 - Az állatok alakváltozása (Metamorphse der Tiere)
1808 - Faust I. rész
1809 - Pandorra
1809 - Vonzások és választások (Wahlverwandschaften)
1810 - Színtan (Farbenlehre)
1812 - Költészet és valóság (Dichtung und Wahrheit. Aus menem Leben)
1819 - Nyugat-keleti díván (West-östlicher Divan)
1821 - Wilhelm Meister vándorévei (Wilhelm Meisters Wanderjahre)
1827 - A szenvedély trilógiája (Trilogie der Leidenschaft), Marienbadi elégia (Marienbader Elegie)
1829 - Utazás Itáliában (Italienische Reise)
1832 - Faust II. rész
A könyvben verseket olvashatunk Goethétől, többek között dalokat, társas dalokat, balladákat, elégiákat, szonetteket, vegyes költeményeket, parabola-formákat, epigrammszerűeket, istenes verseket, művészet témájú verseket. A verseket képekkel teszik szemléletesebbé.
Hátsó kötéstáblán: Leszik K. könyvkötő, Budapest. Fordította Dóczi Lajos. 11 sztl. táblán képekkel illusztrált, a könyv elején egy sztl. táblán Goethe portréja látható. Remekírók Képes Könyvtára 45.