Kisfaludy Sándor (Sümeg, 1772. szept. 27. – Sümeg, 1844. okt. 18.): költő, az MTA tagja (r. 1830, t. 1835).
Középbirtokos nemesi származású, Kisfaludy Károly bátyja. Győrött és Pozsonyban az ak.-n filozófiát és jogot tanult (1788–91). 1792-től kadét az erdélyi Lipót-huszároknál, 1793-ban kinevezték hadnagynak a bécsi testőrséghez. 1795-ben a badacsonyi szüreten megismerkedett Szegedy Ignác Vas megyei alispán leányával, Rózával, feleségül kérte, de kosarat kapott. Ugyanabban az évben a megszigorított fegyelem elleni tiltakozás miatt áthelyezték a sorkatonasághoz. Itt kezdett írni. Milánóban francia fogságba esett, fogolyként a provence-i Draguignanba került, másfél hónapi fogság után 1796-ban hazaengedték. Háborús és fogságélményeit örökíti meg Napló és francia fogságom c. művében (teljes szövege 1962-ben jelent meg). 1796–97-ben Klagenfurtban szolgált, a következő két évben a Rajna mellett harcolt a francia seregek ellen. 1799-ben otthagyta a katonaságot, újból megkérte és 1800 elején feleségül vette Szegedy Rózát. 1805-ig Kámban, ettől kezdve haláláig Sümegen élt.
Szerelme és házassága történetét Himfy szerelmei címmel két epikus lírai versfüzetben írta meg (az első rész, a Kesergő szerelem 1801-ben, a második, a Boldog szerelem 1807-ben jelent meg). A Himfy szerelmei sikere további munkára ösztönözték, regéket írt a Balaton menti várakról, 19 regéje közül az első három (Csobánc, Tátika, Somló) 1807-ben került ki a sajtó alól Regék a magyar előidőkből címmel. Az 1809. évi nemesi felkelésen József nádor szárnysegéde. Hazafias szózatával a franciák ellen harcra buzdított. Később megírta a felkelés történetét, de a bécsi udvar megtiltotta kiadását. 1816–20 között a magyar nemességet dicsőítő drámákat írt (Kun László, Az emberszívnek őrvényei, A Dárday-ház stb.). 1820 utáni a polgáriasodó irodalmi élettől elszigetelődött. Utolsó, befejezetlen művében (Regeköltőnek hattyúdala) saját életét és a nemesség történetét írta meg.
Élete végén Kossuthtal vitázott, mert az lekicsinylően írt a nemesi felkelésről. Ellensége volt Kazinczy nyelvi reformjának. Munkáiért 1833-ban Vörösmartyval megosztva kapta az MTA nagyjutalmát. Emiatt az MTA r. tagságáról lemondott. Nagy pártfogója volt a magyar színjátszásnak, jelentős része volt az 1831-ben megnyílt balatonfüredi színház felépítésében is. 1842-től a Kisfaludy Társ. tagja. Zeneszerzéssel is foglalkozott (2 magyar tánc, Magyar induló), a korabeli mo.-i dalirodalom egyik legkedveltebb költője volt.
Művei:
Eredeti magyar játékszín (I–II. Buda, 1825–26), K. S. munkái (I–VIII. Pest, 1833–38), K. S. minden munkái (Kiadta Angyal Dávid életrajzzal, Győr, 1931), K. S. Hátrahagyott munkái (Kiadta Gálos Rezső, Győr, 1931).
Hátsó kötéstáblán: Leszik K. könyvkötészete, Budapest. az I. kötetben 30 sztl. táblával, az elején egy sztl. táblán Kisfaludy Sándor arcképe látható, II. kötetben 21 sztl. táblán magyar művészek rajzaival illusztrált. Életrajzi bevezetéssel ellátta: Zilahi K. Béla. Remekírók Képes Könyvtára 3-4.