Régi könyvek

Kölcsey Ferenc (Sződemeter, 1790. aug. 8. � Cseke, 1838. aug. 24.): költő, kritikus, politikus, a reformkor egyik legjelentősebb alakja, az MTA tagja (1830).
1790-ben született. Középbirtokosi nemesi családból származott. Himlő következtében fél szemére megvakult. Korán elveszti szüleit, s 12 éves korában teljesen árva lesz. Tanulmányait a Debreceni Kollégiumban kezdi. Zárkózott, minden idejét olvasásra fordítja. Hamar megkedveli a latin és görög klasszikus írókat. A magyar irodalomban Csokonai és Kazinczy munkái ragadják meg a figyelmét. Pestre megy jogot tanulni, de tanulmányait megszakítja. 1829-ben megyei aljegyző lesz, s 1832-ben az országgyűlésre követnek küldik. Később lemond a tisztségéről, s hátralevő éveiben védelmére kel a bebörtönzött Kossuthnak. Kölcsey 1838-ban halt meg.

Lírai költészetét egyrészt ideálokért való rajongó sóvárgás, másrészt a belső meghasonlás, a céljainak elérhetetlenségéből fakadó fásult közöny jellemzi. A vágy és a valóság, az ideál és a realitás ellentmondásai között vergődő lélek az önmagát sebző pátoszig emelkedik egyik korai versében, az Elfojtódásban. A kiáltás a vágyott állapotnak a megsejtése és ennek rögtöni s végleges elenyészése érzetében szakad fel benne. A kielégítetlen vágyak visszahatása a fásultság, a közöny, a pesszimista ingerlékenység, s ez éppen korábbi sóvárgott ideáljait tagadtatja meg vele. S ki kellett ábrándulnia abból a téves elképzelésből is, hogy a világot valamiféle elvont rend, igazság és tudatos célszerűség igazgatja.
Ilyen hangulat szülötte a Vanitatum vanitas-t. A vers latin címének jelentése: "hiúságok hiúsága". A mű alapgondolata: a földön minden hiábavaló, csalóka látszat csupán minden, sőt maga az élet is, a halál egyformán elviszi a bölcset és bolondot, a gazdagot és szegényt, az állatot és az embert.
A költő tulajdonképpen nem a maga nevében szólal meg, hanem a bibliai Salamon király bölcsességét veszi pajzsul-álarcul maga elé, s így méri fel a lét, a természet, a történelem és a kultúra területét. Hét szakasz közül három a léttel (2., 7-8.) négy (3-6) a történelmi erőkkel és a kiemelkedő személyiségekkel foglalkozik. A föld, a természeti jelenségek s maga a történelmi idő is mind pillanatig tartó, szétpattanó buborékhoz hasonló jelenség, az élet semmi több, mint értelmetlen és cél nélküli körforgás. A költemény valóban a "nagy romantikus szembenézések és leszámolások egyik legnagyobbika.

Főbb munkái:
1. Felelet a Mondolatra néhai Bohógyi Gedeon urnak. (Pest, 1815)
2. Kölcsey Ferenc munkái. Kiadta Szemere Pál I. kötet. Versek. (Pest, 1832) Több nem jelent meg.
3. Kölcsey Ferencz minden munkái. Szerkesztik b. Eötvös József, Szalay László és Szemere Pál. (Pest, 1840-1848) Hat kötet.
4. Kölcsei Kölcsey Ferenc naplója 1832-1833. (Budapest [sic!], 1848. Dobrossinál. (Az Országos Széchényi Könyvtár példányára írt jegyzet szerint: "Készült 1847-1848-ban egy földalatti titkos nyomdában cenzúra nélkül".)

A könyvben Kölcsey Ferenc lírai költeményei, románcai, balladái, vegyes költeményei, műfordításai, ifjúkori versei és töredékei, prózai munkái, megyegyűlési és akadémiai beszédei, törvényszéki beszédei, bírálatai és Kölcsey Kálmánhoz írt Parainesise olvasható.

Hátsó kötéstáblán: Leszik K. könyvkötő, Budapest. Bevezetéssel ellátta Jancsó Benedek. 11 sztl. tábla magyar művészek rajzaival illusztrált, a könyv elején egy sztl. táblán Kölcsey Ferenc portréja látható. A könyv elején V-XXIV oldalon Kölcsey Ferenc élete és munkássága olvasható. Remekírók Képes Könyvtára. 21.