A Pallas Nagy Lexikona az első önálló, nem fordításon alapuló magyar nagylexikon, a századforduló kétségkívül egyik legnagyobb alkotása. A Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. adta ki 1893 és 1897 között 16 kötetben. A kor szinte egész magyar tudományosságát reprezentálta a több mint 300 fős szerzői gárda. Szócikkek sorát írta pl. Alexander Bernát, Bánki Donát, Cholnoki Jenő, Eötvös Loránd stb. A 16 kötetben mintegy 150.000 szócikkben sikerült összefoglalni a korabeli tudomány színvonalán az ismeretek összességét. A Pallast 1911-ben megveszi a Révai Testvérek Rt., hogy majd némileg korszerűsítve a 20-as, 30-as évek népszerű családi lexikonjává tegye.
A szövegben 134 ábrával, külön mellékletül 32 képpel, ezek közt 5 színnyomattal, 4 térkép, és 3 városi tervrajzzal.