Bibliofil szalon

A Válasz folyóirat kevésbé ismert, mint a Nyugat, pedig jelentős irodalmi és társadalompolitikai szerepe volt a két háború között, majd néhány évig, egészen erőszakos megszüntetéséig a háború után is. Első folyama 1934 és 1938 között jelent meg, a második 1946 és 1949 között. Első szerkesztői Fülep Lajos, Gulyás Pál és Németh László, de ez igen gyorsan változik, előbb Németh Imre, majd 1935-től Sárközi György a főszerkesztő. 1946-tól Illyés Gyula a felelős szerkesztő, de az irodalmi visszaemlékezések, sőt dokumentumok szerint a mártír-halált halt Sárközi György özvegye, Sárközi (Molnár) Márta a lap lelke, nemcsak kiadója, hanem szervezője-szerkesztője is a Válasznak.
A lap a magyar irodalom- és sajtótörténet egyik legérdekesebb vállalkozása. A legkülönfélébb szellemiségű, irodalmi irányultságú, társadalmi elkötelezettségű alkotókat gyűjtötte egybe. A népi írói mozgalom legjelesebb képviselői (Kodolányi János, Sinka István, Németh László, Szabó Pál, Illyés Gyula, Veres Péter), a falukutató mozgalom, Magyarország felfedezői (Kovács Imre, Szabó Zoltán, Erdei Ferenc) mellett a lap közölte több-kevesebb rendszerességgel Szentkuthy Miklóst, Weöres Sándort, Vas Istvánt, Ottlik Gézát, Sőtér Istvánt, Cs. Szabó Lászlót, és szerkesztői arra is nagy figyelmet fordítottak, hogy a pályakezdő fiatal tehetségeket is magukhoz vonzzák. A Válasz indította el pályáján Fodor Andrást, Kormos Istvánt, Sarkadi Imrét, Lator Lászlót, Lakatos Istvánt.