Bibliofil szalon

Joseph Haydn (Rohrau, Ausztria, 1732. március 31. ? Bécs, 1809. május 31.) a klasszikus zene korszakának kimagasló zeneszerzője. Pályafutása java részét a tehetős Esterházy-család birtokán töltötte, így a többi zeneszerzőtől és a zenei irányzatoktól elzártan ? saját szavaival ? ?kénytelen volt eredeti lenni?. Apja szegény kerékgyártó volt, húsz élő gyermeke közt Joseph volt a legidősebb. Reutter, a bécsi Szent István-templom karnagya, magával vitte Bécsbe, ahol 17 éves koráig volt tagja a templomi énekkarnak. Ettől az állásától hangmutációja után meg kellett válnia, majd sok nélkülözésben tengette életét. Kottát másolt, orgonált, hegedűlt, szórakoztató zenét,"divertimentót" írt. 1751-ben írta első vonósnégyesét, amellyel azonnal magára vonta a szakértők figyelmét, s neve csakhamar ismertté, emlegetetté vált a császárvárosban. Így figyelt föl rá a kiváló műkedvelő, Esterházy Miklós herceg is, aki hírneves kismartoni udvari zenekarának igazgatójául szerződtette 1760-ban. Itt írta vonósnégyesei, szimfóniái, miséi s zongoraszonátáinak legnagyobb részét. A herceg 1790-ben bekövetkezett halála után a kismartoni nagyhírű zenekar feloszlott, Haydnnak is meg kellett válnia állásától. Megválván Kismartontól és Magyarországtól, Solomon meghívására Londonba utazott, ahol csaknem egy évet töltött. A Haymarket-színház igazgatója által rendezett nagy zenekari hangversenyeket vezényelte, saját szerzeményei mellett előadta más, akkori mesterek műveit is. Ünnepelt művésze, zeneköltője volt az angol fővárosnak, s minden oldalról elhalmozták kitüntetésekkel. Végül erőt vett rajta a honvágy, és 1791-ben visszatért Bécsbe. Ott írta két legkimagaslóbb zeneművét: a Teremtés (1799) és a Évszakok (1801) c. oratóriumát, amelyekkel elragadtatta nemcsak a bécsi hallgatóit, hanem egész Európa zeneközönségét. 1809-ben halt meg Bécsben, holttestét később Kismartonban, az Esterházyak várkápolnájában temették el.