Bibliofil szalon

Sajtó alá rendezte: Lehel István
Rajzokkal ellátta: Haranghy Jenő.
Képekkel, műmellékletekkel illusztrált.

Jászai Mari (Ászár, 1950. febr. 24. – Bp., 1926. okt. 5.): színésznő, a magyar színjátszás kiemelkedő egyénisége. Tízéves korában Győrött pesztonkának állt, Bécsben és Pesten szolgáló, markotányosnő a königgrätzi csatatéren. Színpadon először Székesfehérvárott lépett fel mint statiszta Hubai Gusztáv társulatánál. 1867-ben Bényei Istvánnal, majd Molnár György népszínházánál játszott Budán. 1869-ben a kolozsvári színházhoz szerződött. Ugyanez évben feleségül ment Kassai Vidor komikushoz, akitől 1879-ben elvált. 1872-ben Laborfalvi Róza utódaként a Nemzeti Színház tagja lett, s egyévi megszakítással (1900–01), melyet Keglevich István intendánssal való összezördülése miatt a Vígszínházban töltött, haláláig ott működött. 1901-ben a színház örökös tagja, 1909-ben a Petőfi Társ. tagja lett. 1916-ban neki ítélték a Kisfaludy Társaság Greguss-díjának első színészeti jutalmát, 1922. márc. 12-én ünnepelték nemzeti színházi tagságának ötvenéves jubileumát, ebből az alkalomból tiszteleti taggá választották. A klasszikus tragédiák fenséges nőalakjainak tökéletes megtestesítője volt, a „nagy stílus” képviselője, európai viszonylatban is rendkívüli művészegyéniség. Elsőnek alakította Mo.-on az antik tragédia hősnőit, Antigonét, Jokasztét és Élektrát, melyet Nagyváradon szabadtéri színpadon is előadott. Shakespeare nőalakjainak hivatott tolmácsolója volt, játszotta Cleopátrát, Margit királynét, Lady Macbethet, Volumniát, Gonerilt, Konstanciát, de a Dajkát és Capuletnét is a Romeo és Juliában, utolsó szerepe Gloster özvegye volt a III. Richardban. Volt Phaedra (Racime), Stuart Mária és Erzsébet (Schiller), Pármai Margit (Goethe: Egmont), valamint Gonosz lélek (Goethe: Faust). Alakította Szapphót és Médeát (Grillparzer színműveiben), ő volt Az ember tragédiájának első Évája, a Csongor és Tünde Mirigye, a Bánk bán Gertrudisa. A szavalásnak is nagy művésze volt. Leggyakrabban Petőfi műveit adta elő, és legsikerültebbeknek a munkások részére rendezett szavalóestjeit tartotta. Ibsen John Gabriel Borkmann c. drámáját az ő fordításában adta elő a Nemzeti Színház. Írt cikkeket, novellákat és visszaemlékezéseket, mesteri és eredeti magyarságú stílusban. Filmszereplései inkább érdekességek: A tolonc (1914), Bánk bán (1914–15). – M. Emlékiratai (sajtó alá rendezte Lehel István, Bp., 1926), Levelei (Sajtó alá rendezte Kozocsa Sándor, Bp., 1944), Írásai (Válogatta Debreceni Ferenc, Bp., 1955). – Irod. Rakodczay Pál: J. M. mint Elektra (Bp., 1891), Rédey Tivadar: Kritikai dolgozatok és vázlatok (Bp., 1931), Lehel István: J. M. utolsó szerepe (az első teljes életrajz, Bp., 1931), Cenner Mihály: J. M. (Bp., 1957), Nagy magyar színészek (Bp., 1957), Péchy Blanka: J. M. (Bp., 1959). – Szi. Rédeyné Hoffmann Mária: Kassainé ifjasszony (Bp., 1935), Ráskai D.: Áram a tengerben (r., Bp., 1938), Földes Mihály: Örök szerelem (színmű, bem. Bp., 1959).