Bibliofil szalon

A négykötete mű első kötete.

Mokry Benjámin,

ev. ref. főiskolai tanár, a sárospataki iskola növendéke volt, hol már diák korában a görög nyelvet tanította, azután a főiskola segélyezésével Jenában, hol 1804. szept. 24. iratkozott be, theologiát, 1805-ben pedig Göttingában történelmet tanult. Hazajövetele után Pápán az ev. ref. főiskolában volt 1805-13-ig az egyetemes történelem, természettan és a classica philologia tanára. Betegeskedése miatt leköszönt tanári állásáról és Pestre vonult, a hol mint magán ember kizárólag az irodalomnak élt. Élete végén görög-magyar szótáron dolgozott, melyet azonban nem fejezhetett be. Több külföldi tudós társaságnak is tagja volt. Meghalt 1826. máj. 15. Pesten 52. évében. Utoljára Vay Ábrahám gróf házában lakott a Bástya-utczában és miután örökös nélkül halt meg, a fiscus le akarta foglalni kis vagyonát s könyvtárát, e miatt barátai Vitkovics, Fáy András és Kovács Ferencz óvást tettek, mint a kik utolsó idején ápolták és el is temettették.

Czikkei a Tudom. Gyűjteményben (1817. VIII. Próba rajzolat az embernek főbb charaktereiről, nevezetesen a nagy charakterről, 1818. XII. Némely gondolatok és elmélkedések a tudósokról közönségesen, 1820. I. Egy-két szó a czukor-electricitásról, 1821. III. A természetesről és természetességről), a Felső-magyarországi Minervában (1825. VIII. A régi és a mai poesis között való különbségről közönségesen).

Munkái:

Az európai manufacturák, és fabrikák legnevezetesebb mesterségmíveik, készítette kézi könyv gyanánt a nevelőknek és kisebb rangú tanító-társainak számokra, a geographiai és technologiai tudományok tanításakor való használásra Möller János, ford. Pest, 1818. Rézmetszettel.

Közönséges historiai-biographiai lexikon, avagy rövid életleírások mind azoknak a nevezetesebb személlyeknek, a kik magokat talentomaik, virtusaik, találmányaik, vitézségeik, mesterség míveik és más akármely jeles vagy gonosz tetteik által esméretesekké tették, legrégibb historiai időktől fogva a jelenvaló időkig. A régi és legújabb nevezetes kútfejekből készítette és öszveszerkesztette. Pest, 1819-20. Négy kötet. (1819-ben a Marczibányi-intézet nagy jutalmát nyerte).

A régi római nevezetesebb klassikus írókon és ezen könyvnek kiterjedéséhez szabott kritikán épült deák-magyar etymologiai lekszikon. Pest, 1823.

Epiktetosnak kézi könyvecskéje, avagy az életet akármely állapotban kinek-kinek magának tűrhetővé, sőt kedvessé tehetésének mestersége. Fordította és némelly jegyzésekkel, nemkülönben a stoikusoknak erkölcsi tudományáról és annak nevezetesebb fogyatkozásairól való rövid elmélkedéssel megbővítette. Pest, 1825.

Kézirati munkái a m. n. múzeumban: Corona studiosorum. Papae, 1807. 4rét, Dissertatio de cultura aceris in Hungaria et exinde producendo sacharo. Papae, 1810. 4rét 62 lap, ugyanitt őriztetik három oklevele is.