Antikkönyv.hu online antikvárium - antik könyv,térkép,képeslap,metszet,biblia

A magyar erdészeti szakma legrégebben megjelenő folyóirata az Erdészeti Lapok ebben az évben ünnepli alapítása 150. évfordulóját. Az Országos Erdészeti Egyesület Erdészettörténeti Szakosztálya az évfordulóról 2012. május 22-ei szakosztályülésén emlékezett meg.

Elsőként Oroszi Sándor szakosztályelnök tartott előadást A 150 éves Erdészeti Lapok címmel. Az 1851-ben alapított Ungarischer Forstverein lapjában a Mittheilungen des Ungarischen Forstvereinesben a Bach-korszak idején többször felmerült, van-e igény magyar nyelvű erdészeti szakirodalomra. Erdészeink részéről az érdeklődés általában csekély volt. Aztán 1861-62-ben a provizórium idején erőteljesebben merült fel igény egy magyar nyelvű erdészeti folyóirat kiadására. Az engedélyek megszerzését és az előfizetők toborzását Divald Adolf és Wagner Károly vállalta magára. Bürokratikus akadályok és a kevés előfizető (az első időben száz fő se volt) miatt az első lapszám 1862 tavaszán jelent meg Erdőszeti Lapok címen. A lap szerkesztője és kiadója Wagner Károly volt. A lapban tudományos közlemények mellett szakmai hírek, mellékletek és a német nyelvű szakirodalom szemléi kaptak helyet. A lap 1865-ig Selmecen [Selmecbánya] jelent meg, aztán a kiadó két évre Pest-Budára költözött. Ebben a két évben a lap címe: Erdészeti és Gazdászati Lapok. A lap kiadási jogát megjelenése első néhány évében az Ungarischer Forstverein próbálta megszerezni. 1868-70 között Pozsonyban volt a kiadó, majd 1871-ben Pest-Budára költözött a szerkesztőség. Ekkor lett a már Erdészeti Lapok nevet viselő folyóirat szerkesztője Bedő Albert, aki egészen 1899-ig szerkesztette a lapot. 1872-ben Wagner Károly a lap tulajdonjogát átadta az 1866-ban alakult Országos Erdészeti Egyesületnek. A dualizmus idején a lap előbb havonta, majd kéthetente jelent meg. Hazai és külföldi tudományos eredmények, erdészeti hírek, olvasói levelek mellett rendszeresen tudósított az OEE eseményeiről (köz- és vándorgyűlések, igazgató-választmányok). A lap melléklete az Erdészeti Rendeletek Tára volt. A lapot az egyesület tagjai tagdíj fejében megkapták. Ez mintegy kétezer előfizetőt jelentett. A szerkesztőség ebben az időben az OEE Alkotmány utcai székházában kapott helyet. 1900-ban Bund Károly vette át a szerkesztést, aki ezt a feladatot egészen 1924-ig látta el. A lapot a Tanácsköztársaság idején betiltották, és csak 1919 decemberében indult újra. Profilja nem változott a két világháború közt, de a háború miatt a lap kiadása 1944-ben megszűnt. Csak 1948-ban indították újra, hogy aztán 1950-ben a hatalom betiltsa.

Bibliofil szalon