Erdélyi József költeményei 1924-1928
Irredenta és hazafiúi költemények.
Dedikált!
Erdélyi József (1896. december 30., Újbátorpuszta – 1978. október 4., Budapest) Baumgarten-díjas költő (1929, 1931, 1933)
Nagyszalontán, Déván és Mezőtúron járt iskolában. Az I. világháborúban harcolt az orosz fronton. 1918-tól a debreceni egyetemen jogot tanult, majd Budapesten besorozták vöröskatonának, s a román frontra került. Első versei 1921-ben a Nyugatban látott napvilágot. 1923-tól az Est-lapok munkatársaként dolgozott. Hatott József Attilára, Illyés Gyulára, de még Babits Mihályra is. A jobboldali radikális ideológia hatása alá került (a Virradatban megjelentette Solymosi Eszter vére c. versét, és később belépett a Nemzeti Front nevű szélsőjobboldali pártba). A háború alatt zsidóellenes verseket is megjelentetett. 1944-ben nyugatra menekült, majd Romániában bujkált, 1947-ben önként jelentkezett a hatóságoknál. Elítélték háborús bűnösként. Szabadulása után (1950) az irodalmi életbe Visszatérés c. verseskötetével tűnt fel ismét 1954-ben.
Évtizedekig élt a XII. kerületben, a Krisztinavárosban.
Kötetei:
* Ibolyalevél (1922),
* M. Délibáb és szivárvány (versek, Pápa, 1927),
* Az utolsó királysas (versek, Pápa, 1928),
* Tarka toll (versek, Pápa, 1931),
* Felkelt a nap (versek, Bp., 1933),
* Negyedik rapszódia (Bp., 1937),
* Fehér torony (válogatott versek, Bp., 1938),
* Örök kenyér (verses elbeszélés, Bp., 1938),
* Látjátok feleim. A Halotti beszéd költészete (esszé, Bp., 139),
* Emlék (versek, Bp., 1944),
* Niobe (Hitregék, Kecskemét, 1941),
* Fegyvertelen (önéletrajz, Bp., 1942),
* A harmadik fiú (önéletrajz, Bp., 1942),
* Toldi-kéz (versek, Bp., 1943),
* Visszatérés (versek, Bp., 1954),
* Csipkebokor (válogatott versek, Bp., 1955),
* Arany ménes (versek, Bp., 1959),
* Szőlőfürt (versek, Bp., 1965),
* Aranylakodalom (válogatott versek, Bp., 1972),
* Zengő csillag (versek, Bp., 1976),
* Csontfurulya (versek, Bp., 1979),
* Aranyalma (versek, Bp., 1982),
* Minden élők útján (versek, Bp., 1982).
Eddig megtekintett könyvek
