Kedves Vásárlóink, átvételi helyszín: XIII. kerület. Tüzér u 1. TELEFONSZÁM VÁLTOZÁS!!! SZÁLLÍTÁS MPL futárszolgálattal: átutalással: 1300 Ft utánvéttel: 1600 Ft
Cikkek, írások

Dugonics András

Szépíró és tudós szerzetes

Dugonics András piarista szerzetes és egyetemi tanár 1740-ben született Szegeden, édesapja Dugonics András városi kapitány volt. Szegeden szülei és iskolái révén gondos nevelésben részesült, és az ifjú Dugonics szívesen töltötte szinte minden szabad idejét írással és olvasással. Szorgalma jóval felülmúlta társaiét, és ezzel rövidesen felhívta magára a szegedi kegyesrendi szerzetesek figyelmét, akiknek iskolájában tanult. Miután elvégezte iskoláit édesanyjának ellenkezése dacára 1756-ban belépett a kegyesrendiek közé, vagyis piarista szerzetes lett. A próbaévek után Nagykárolyban bölcseleti, Nyitrán pedig hittudományi stúdiumokat folytatott, ezt követően pedig misés pappá szentelték.

Felszentelését követően az Erdélyi Medgyesen kezdett el tanítani, ahol a két felső évfolyamnak költészetet és szónoklattant adott elő. Erdélyben került érdeklődésének középpontjába a magyar mondavilág, a nemzeti hagyományok és történelem. 1770-ben áthelyezték Nyitrára, ahol a püspöki nevelőintézetben a bölcselet tanításával bízták meg. Itt kezdett el költészettel foglalkozni. Ebbéli tevékenységében Gyöngyösi Istvánt tekintette példaképének. Bár versei egy időre népszerűvé váltak, a költészetben mégsem sikerült maradandót alkotnia. Miután a nagyszombati egyetem állami felügyelet alá került, 1774-ben ide nevezték ki az elemi mennyiségtan egyetemi tanárává. 1777-ben követte egyetemét Budára, 1788-ban pedig rectorrá és seniorrá választották. Tanári tevékenysége alatt folyamatosan írt regényeket, színdarabokat és tankönyveket. Az Etelka című regénye lett az első magyar nyelvű könyvsiker az országban. Aggkori gyengélkedése miatt 1808-ban engedélyezték számára, hogy visszatérhessen szegedi rendtársai közé, és itt is hunyt el 1818-ban. Rendtársa, Karácsonyi Ince így emlékezett meg az országszerte ismertté és népszerűvé vált rendtársáról: „Termetére nézve magas, tömött, egyenes szálú ember volt. Szép s elven képének különös díszére szolgált gyönyörű fodros haja. Édesen, de egyszersmind férfiasan hangzó szava, gyors lépése, könnyű mozdulása belső tűzre s nemes indulatra mutattak? Hízelkedésre, alacsonyságra soha nem hajlott. A sok beszédet kerülte, elmésen mulatni szeretett?”

A piaristák rendje

A piaristák rendjébe való belépésével Dugonics András egy életre elkötelezte magát az ifjúság tanítása mellett. A piaristák kegyes tanítórendjét a spanyol származású Kalazanci Szent József (1557 ? 1648) alapította 1597-ben, Rómában. Kalazancai akkor ismerte fel igazi hivatását, amikor találkozott a csavargó, éhes és elhagyatott római gyerekek csapataival. Annak ellenére, hogy az ő korában ez még teljesen idegen gondolatnak számított, a Trastevere szegénynegyedében, St. Dorothea plébánián ingyenes, mindenki számára nyitott iskolát hozott létre. XV. Gergely pápa volt az, aki 1621-ben ünnepélyes fogadalmas szerzetesrenddé nyilvánította a piaristákat. A rend feladatának tekintett és tekint ma is minden olyan tevékenységet, amely az ifjúság tanítására és nevelésére irányult és irányul. Oktató-nevelő tevékenységük az elemi iskoláktól az egyetemi kutatómunkáig terjed. Az első magyar ingyenes népiskolát hazánkban a Poprád-völgyi Podolinban nyitották meg 1642-ben német, magyar és lengyel gyermekek számára. A piaristák Magyarországon a XVII. század végére hat városi iskolát (Veszprém, Vác, Kecskemét, Pest, Debrecen, Szeged) hoztak létre és 1721-ben létrejött az önálló magyar rendtartomány is.

A nagyszombati egyetem

Miután a török hadak elfoglalták Esztergom városát, az esztergomi érsekség ideiglenes székhelye a Kis-Kárpátok és a Vág völgye között meghúzódó kisváros, Nagyszombat lett. A magyarországi ellenreformáció legkiemelkedőbb alakja, Pázmány Péter esztergomi érsek jezsuita rendjének hagyományait követve igen nagy jelentőséget tulajdonított a nevelésnek. 1627-ben magyarok számára papnevelő intézetet alapított a bécsi egyetemen, és ő volt az is, aki 1635-ben létrehozta az első valóban tartósan működő magyarországi egyetemet Nagyszombaton. Ez az egyetem később Pázmány nevét vette fel, és a budapesti Eötvös Loránd tudományegyetem jogelődjének tekinthető.

A nagyszombati egyetem kezdetben csak két karral, a filozófiai és a teológiai fakultással működött. Az egyetem szükségleteire Pázmány a saját vagyonából százezer forintot áldozott, és működtetését saját rendjére, vagyis a jezsuitákra bízta. A XVII. század második felében megalakult az egyetem jogi fakultása, ám ennek ellenére csak 1769-ben vált nyugat-európai értelemben vett egyetemmé, mert ekkor indult meg az orvosképzés is. Mária Terézia 1773-ban feloszlatta a magyarországi jezsuita rendet, az egyetem pedig állami igazgatás alá került. Így kerülhetett 1774-ben a piarista Dugonics az egyetem katedrájára. 1777-ben a provinciális Nagyszombatból Budára, majd 1784-ben Pestre helyezték át az intézményt.

II. József nyelvrendelete és az algebra

II. József felvilágosult abszolutista kormányzata a Habsburg-monarchia szigorú hierarchiára épülő, bürokratikusan szervezett korszerű és áttekinthető igazgatás kiépítésére törekedett. Ezt a célt szolgálta az uralkodó 1784-ben kihirdetett nyelvrendelete is, amelyben a latin helyett a németet tette hivatalos nyelvvé Magyarországon. A rendelet értelmében a főkormányszékek azonnal kötelesek voltak bevezetni a német nyelvű ügyintézést, a vármegyéknek és az igazságszolgáltatásnak pedig három éven belül kellett teljesen áttérnie a német nyelvre. Az iskolai oktatásban és a papnevelésben főtárgy lett a német, hivatali és tanári állásba németül nem ?tudót” nem vehettek föl, azt pedig, aki a határidő lejártáig nem tanult meg németül, elbocsátották.

A nyelvrendelet nagyban hozzájárult II. József és Magyarország viszonyának megromlásához. Bár a rendeletet nagy nehezen sikerült végrehajtani a vármegyék szenvedélyes hangú tiltakozása mellett, ugyanakkor ennek ellenhatásaként kibontakozott a magyar nyelvújító mozgalom. A német nyelvoktatás bevezetésének eredménye pedig rendkívül siralmasnak bizonyult: „ropogott a német szó, hozzá nem szokhattak”, jegyezte föl ekkoriban Dugonics András, aki nem volt hajlandó német nyelven oktatni az egyetemen. A nyelvrendelet olyan nemzeti felbuzdulást váltott ki, hogy a német nyelvoktatás miatt sok szülő nem engedte iskolába gyermekét.

A felvilágosodás hazai elterjedésének egyik jeles eredményeként fellendültek a tudományok. A matematika fejlődésében jeles szerepet játszott a nagyszombati, pest-budai egyetem, ahol Dugonics a császár nyelvrendeletének hatására több matematikakönyvet írt, annak bizonyítására, hogy a magyar nyelv is alkalmas tudományos szövegek kifejtésére. 1784-ben jelentette meg a „A tudákosságnak két könyvei, melyekben foglaltatik a Betővetés és a Földmérés” című művét, amelyben az algebrai és geometriai ismereteket foglalta össze. Ezt a könyvét 1798-ban folytatta a „A tudákosságnak harmadik könyve: a három szögellések” című munkájában. Bár a matematika területén jelentősen új eredményeket nem sikerült felmutatnia, ugyanakkor a matematikai és fizikai műszókincs megteremtésével olyan óriási tudományos érdemeket szerzett, amelyek a nyelvújító mozgalom egyik jeles személyiségévé avatja őt.

Etelka

Dugonics András Etelka című, 1788-ban megjelent regénye a magyar preromantika egyik legfontosabb eseménye. Jelentőségét már csak az is növeli, hogy ez volt az első magyar könyvsiker, kinyomtatott ezer példánya egy év alatt elfogyott, és a magyar olvasóközönség egységesen lelkesedett érte. Az Etelkával nyert a magyar szépirodalmi mű polgárjogot, és népszerűségére jellemző, hogy rengeteg újszülöttet kereszteltek el ekkor Etelkának. Sikerét a könyv elsősorban a romantikus mozzanatainak köszönhette. Az Etelka Árpád fejedelem korában játszódik, benne a nemzeti múlt és a nép kultusza öltenek ponyvaregényformát. A regénynek a valós történelemhez semmi köze nincs, bár Dugonics fantasztikus lábjegyzetek sorával igyekezett művének tudományos mellékízt adni, mégis az Árpád-kori leírások feltűnően hasonlítanak a XVIII. század viszonyaihoz.

A regény alakjai furcsa kettős életet élnek, kiváltképp a hősnő, Etelka. Dugonics Etelkája finom és érzékeny kisasszony, aki egy XVIII. századi hősnőhöz méltóan gyakran elájul, ugyanakkor kifejezéseiben nem nagyon válogatós, amikor az ájulásából magához tér. Vagyis nemes egyszerűséggel káromkodik: „Eb után kutya vagy, vadember. Te is azon egy forrásból buggyantál. Ő büdös vaj; te kukacos szalonna, egybeilletek. Ez is fújja a nótádat, kutya is járja táncodat. Hatalmas Isten, be igaz az, hogy az rossz szolgának legrosszabb tagja a nyelve.” A magyar népies íz csattanós válasz a Habsburg-udvar németesítő törekvéseire, ugyanakkor a regényből minden formai újítás alapvetően hiányzik, mert a német regény mintáit követi. Stílusa viszont abban tagadhatatlanul egyedi, hogy például szerelmi szituációk közben a finoman ájuldozó emberek érzékeny és körmönfont cselekedeteit a legotrombább népi nyelven mondja el: „Etelkának egész teste felborzadott. Azután szívében oly irgalmatlan küszködéseket szenvedett, hogy hirtelen indulataival nem bírhatván, pofon vágná Zoltánt, pedig amint csak tőle telhetett, elég markosan. Ezen tette után elhalványodott. Végétre Hanzárnak ölébe leesett. Erősen befogta két kezeivel orcáját, és fejét Hanzárnak kebelébe dugdosta, ezt súgván: rejtsd el akárhová szerencsétlen személyemet. Úgy dömöcskölte magát Hanzárnak kebelébe, hogy ez, minden ellenkező erejéből kifogyván, szinte hanyattdőlne a szőnyegen.”

Az első magyar színtársulat

A magyar nyelvű színjátszás is a felvilágosodás elterjedésének eredménye. A XVIII. században a köznemesség körében kedveltté vált az iskolaszínjáték, és ekkor jelentek meg a főúri kastélyokban is az első színházak, ahol a válogatottan előkelő szűk közönség előtt már hivatásos színtársulatok játszottak. Magyarországon a városi színjátszás német nyelven indult meg, amelyek eleinte gátolták, ugyanakkor elő is készítették a magyar nyelvű hivatásos, világi színészet kialakulását. Az 1770-es évektől kezdve bontakozott ki a magyar játékszíni mozgalom a magyar anyanyelv pallérozásának jegyében. 1785-től a pest-budai német színházban heti egy alkalommal jelentkezett előadásaival a műkedvelő magyar színjátszó társaság, amely elsőként Zechenter Antal fordításában Voltaire „A hitelező Mahomet” című szomorújátékát adta elő.

Dugonics András az iskolaszínjáték hagyományait követve több színdarabot is írt. 1792-ben első színtársulatunk nagy sikerrel adta elő az „Arany perecek” című színművét, amely Barcsay Ákos fejedelem korát volt hivatva életre kelteni. Az akkori publikum rendkívül hálás volt a magyar szóért, valamint azért, ha darab magyar emberekről és a dicső magyar múltról szól, ezért kritikátlanul hálás volt Dugonics ma már egyszerű tákolmányoknak tetsző darabjaiért. Az első színpadi sikeren felbuzdulva 1794-ben még négy darabot tett közzé: „Toldi Miklós (szomorútörténet három szakaszban), „Kun László” (szomorútörténet négy szakaszban), „Etelka Kareljben” (szomorkás darab négy szakaszban), „Bátori Mária” (szomorútörténet öt szakaszban). Ezek tulajdonképpen olyan német darabok voltak, amelyeket Dugonics egyszerűen magyarított, így lett például nála Corfuból Szeged, és helytartójából Toldi Miklós, vagy Inez de Castróból Bátori Mária. Ezt az eljárást akkoriban nemzetiesítésnek hívták és általános eljárásnak volt mondható. A megjelenés évében tomboló sikerrel adta elő a pest-budai magyar színjátszó társulat a „Bátori Máriá”-t.

A magyarított darabok sikerein fellelkesedve Szabolcs vármegye megyegyűlésének Nagykárolyba összehívott küldöttei országos méretű kezdeményezést indítottak egy nemzeti játékszín megteremtésének érdekében. Felépítésére 400 ezer forint alaptőkével alapítványt kívántak létrehozni, amely alapítványba a vagyonosabbak 1000 forinttal léphettek volna be. A vármegye körlevélben tette közzé az alapítvány tervét, amelyhez azonban a legnagyobb csalódásukra a többi vármegye nem csatlakozott lelkesen, mindössze Szatmár és Pest megye reagált, ráadásul 1795 januárjában a Helytartótanács be is tiltotta a gyűjtési akciót.

Magyar példabeszédek és jeles mondások

Főként erdélyi tartózkodása idején Dugonics András sok időt töltött a magyar népnyelv tanulmányozásával, eközben pedig számtalan közmondást és példabeszédet gyűjtött össze. A közmondásokat rendszerezte és jegyzetekkel látta el, a „Magyar példabeszédek és jeles mondások” című kétkötetes munkája azonban már csak halálát követően, 1820-ban került kinyomtatásra.

„Vérré válik, mint barátban a lencse: Azt mondják Mátyás királyunk felől, hogy két barátot csak azért záratott be szobáinak egyikébe, mert nála elöljárójuk ellen azt merészelték megpanaszolni, hogy őket örökké lencsével tartja. Ezeket a király egy-két nap megkoplaltatván, harmadnapra lencsét adott nekik, megparancsoltatván a lencsehordó inasnak, vigyázna a fráterekre, mit szólalának együtt. Ezek a lencséhez hozzálátván, az jóízűen megették. Hogy az inas latinul nem tudott szavukat meg nem érté, azt mondották magyaros latinsággal: véré válet; azaz: bizony jó. A szolga visszamenvén az urához, azt mondotta neki, hogy barátok jóízűen megették a lencsét, szüntelen hangoztatván: hogy vérré válik bennük.

Jobb itthon, mint otthon: Egy fiatal menyecske urának engedélyével meglátogatta más faluban lakó szüleit. Eleget tartóztatták, de egy nap tovább meg nem tarthatták. Hamar hazajövésén elcsodálkozva ura, kérdezte: Jól tartottak-e otthon? Felel emez: Jól tartottak, jól, de csak jobb itthon, mint otthon.

Hat ház nem falu: Igaz is, mert van egy mezőváros, melyet Hatháznak neveznek. Ez tehát nem falu.

Árt a vargának: Midőn valami ételről vagy italról azt mondják a betegesnek, hogy az neki árt, erre ő azt szokta felelni: árt a vargának. Tudniillik nem meri mondani, hogy az étel nem árthat, hanem ezt elfülelvén, csak azon enyeleg, hogy az ár a vargának kezeibe illik.”

Tudákosságnak második könyve

Dugonics matematika könyvei közül a második a Föld-méréssel (geometriával) foglalkozik. Az alább idézett részlet, a nagy geométerek számbavétele során, Descartes magyarországi kapcsolataira mutat rá.

„Közel három-száz-esztendők előtt, mély álmokból fel-ütvén fejeket aʼ Tudományok, velek-egygyütt aʼ Föld-mérés-is felébredett; melly magát mély eszű Embereknek kegyelmében ajánlván, nem-sokára hathatós Párt-fogókra talált, kik, régi el-rongyollott czifráját meg-szemlélvén, akkor gyászszát vele le-tétették, ʼs mostani módi-színbe fel-öltöztették. Aʼ Föld-mérésʼ első Párt-fogojának mondhattyuk KARTES RENÁTOT, aki közel 150-esztendők elött Magyar-országunkban katonáskodván, BRUKKERNEK bizonyítása szerént, némelly Várainknak meg-vívásában bátor szívének ki-nyilatkoztatásával vitézi módra forgolódott.”

Egy jól nyomon követhető geometriai bizonyítás Dugonics András szellemében:

„TÉTEL: Aʼ Kereknek udvarát meg-lelni
MEG-FEJTÉS: Aʼ Körʼ-fele sokszoroztasson aʼ Sugárral
VITTATÁS: Ha aʼ Kerekbe be-iratott Rendes Kerteletnek oldalaʼ-száma vég-nélkül nagyobbul, ʼs az oldalakʼ-hoszsza vég-nélkül kissebbül; aʼ Kerteletnek Párkánnya Kerek-körre változik, aʼ Függő pedig Sugárra; aʼ Kerek tehát olybá tartathatik; mint végtelen oldalú rendes Kertelet; de aʼ rendes Kerteletnek udvara meg-találtatik, ha Párkánnyaʼ-fele sokszoroztatik aʼ mondott függővel, tehát aʼ Kereknek udvara megtaláltatik, ha aʼ Fél-kör sokszoroztatik aʼ Súgárral.
FOLYADÉK: Nem-külömben a Kerekʼ udvara meg-találtatik, ha az egész kör sokszoroztatik aʼ Súgár felével, Vagy ha az egész kör sokszoroztatik az egész Súgárral, és osztán ezen müv el-osztatik kettővel.”

Horányi Gábor