Régiségek

Mérete: 12,5 x 8,1 cm
Előoldal: Női modellek
Hátoldal: Női modellek

Az osztrák-magyar korona pénzjegyeit csak jóval az érmék bevezetése után, 1900-tól kezdték el kibocsátani. Az Osztrák-Magyar Banknak az első világháború végéig a birodalom területén kizárólagos joga (szabadalma) volt a pénzjegykibocsátásra, így az ebben az időszakban kibocsátott összes pénzjegy az Osztrák-Magyar Bank bankjegye. A háború utáni időszak a monetáris politika szempontjából is zűrzavaros volt, így – bár a bankjegyeken szerepelt az Osztrák-Magyar Bank megjelölés – a kibocsátás gyakran kormányzati utasításra, fedezet nélkül történt. Ezek a pénzjegyek így csak névlegesen tekinthetők bankjegynek.

Az Osztrák-Magyar Bank köteles volt meghatározott arányban nemesfémfedezetet biztosítani a kibocsátott bankjegyekre, melyeket a bank bécsi és budapesti főintézeteiben át is lehetett váltani nemesfémpénzre. Bár ez az átváltási kötelezettség a világháború kezdetéig megmaradt, a papírpénzforgalom volt jellemző. A világháború alatt az értékpénzek forgalmát megszüntették, az ezüstpénzek helyett is papírpénzeket hozott forgalomba a jegybank, ezek kevésbé igényes kivitelűek. A háború után a monarchia romjain létrejövő országok felülbélyegezték, később saját pénzre cserélték a bankjegyeket.

Valamennyi bankjegy két- (német- és magyar-) nyelvű, illetve a névérték a birodalom többi nemzetének nyelvén is szerepelt. A bankjegyeken szereplő arcképek jórészt (ma már) ismeretlen modellekről készültek. A bankjegyeket biztonsági papírra nyomtatták, színes alnyomattal, illetve metszetmélynyomtatással. A bankjegyeket a bank bécsi pénzjegynyomdájában készítették, tervezői – az 1902-es százkoronás kivételével – osztrák művészek.