Régiségek

Mérete: 131 × 76 mm
Előoldal: Búzakalászt arató földműves
Hátoldal: Magyar- és idegennyelvű értékjelzések

Az Osztrák–Magyar Bank – a Monarchia közös központi bankja – számára kizárólagos szabadalom biztosította a papírpénz nyomtatást a Monarchia teljes területén. A bankjegygyártás Bécsben folyt, Magyarországot is onnan látták el. Az első világháború során a bécsi kormányzat szándékosan csökkentette Magyarország bankjegyellátását.

A háború után a Károlyi-kormány arra kérte a közös bankot, hogy juttasson nyomólemezeket és papírt a bankjegygyártás elindításához Budapestre (a pénzszállítás abban az időben kockázatos lett volna). Megkapták a háború idején gyártott 1 és 2 koronás bankók, valamint az ideiglenes (szükség-) pénzként nyomtatott 25 és 200 koronás ún. fehér pénzek nyomólemezeit (vagyis csak az igénytelen kivitelű és a bomló Monarchia területén amúgy is korlátozottan elfogadott pénzek gyártására nyílt lehetőség, a korábbi, ún. kék pénzek nyomtatásának lehetőségét az osztrákok megtartották maguknak). E bankjegyek nyomtatását a Károlyi-kormány készítette elő, majd a Tanácsköztársaság idején is folytatódott forgalomba hozataluk. A tanácsállam bukása után e bankjegyeket Bécsben hamisítványnak minősítették. A bécsi és a budapesti kiadások a sorszám alapján különböztethetők meg. (1 korona: 7000 felett, 2 korona: 7000 felett, 25 korona: 3000 felett, 200 korona: 2000 felett.)