Metszetek

Megjelent: Lanzmar Ferenc]: Mausoleum Potentissimorum ac Gloriosissimorum Regni Apostolici Regum & Primorum Militantis Ungariae Ducum. [Kiadta: Nádasdy Ferenc.]
[Nürnberg] Norimbergae, (1664). Michael & Joanne(s) Fridericu(s) Endter.

A könyv oldalszámozáson belül 59 egész oldalas rézmetszetet tartalmaz. A táblák az összes magyar királyt és fejedelmet ábrázolják 1664-ig. Metszett záródíszekkel és fejlécekkel, latin és német nyelvű szöveggel.
A mű a magyarok történelmét tárgyalja a kezdetektől I. Lipót trónra lépéséig, amelyet a magyar uralkodók életén keresztül követ végig. A Mausoleum nem illusztrált könyv, benne kép és szöveg egyenlő jelentőségű. A hun és magyar vezérek, és a magyar királyok ötvenkilenc képmása alkotja a képanyagot. Közülük a három utolsó, II., III., és IV. Ferdinánd egykorú a nürnbergi kiadással, de a többiek jóval régebbiek. Első említésük 1615-ből maradt ránk, 1632-ből egy szövegmutatvány kíséretében a képek próbalevonatai maradtak fenn.

Ismert, hogy Berger Illés (1562–1645) királyi történetíró készített egy háromkötetes magyar történelmi munkát. Úgy látszik, hogy a képeket eredetileg ennek illusztrációjául szánták. A művet Ferenczffy Lőrinc (1595–1640) királyi titkár adta volna ki saját nyomdájában, de ez elmaradt. A képek nyomtatására szolgáló rézlemezeket később a pozsonyi jezsuiták szerezték meg. Tőlük jutott Nádasdy Ferenchez (1623–1671). Nádasdy a század leggazdagabb gyűjtője és műpártolója volt. Családi hagyományokat követett, amikor protestáns, majd katolikus írók tevékenységét támogatta, és nyomdát állított fel. Gyűjteménye magyar viszonylatban egyedülálló, de nemzetközi tekintetben is kiemelkedő volt. Amikor az összeesküvésben való részvétele miatt elfogták, a leltározók ingó vagyonában a Mausoleum rézlemezeit is felsorolták.
A kötet szerzője Szinnyei, és a legújabb kézikönyvek (RMK III. pótlások 5. kötet. 1996. OSZK.) szerint Lanzmar Ferenc (1623–1658) jezsuita, aki Nádasdy udvari papja volt. Rózsa György a Mausoleum fakszimile kiadásának bevezetőjében viszont Nikolaus Avancini (1611–1686) osztrák származású írónak tulajdonítja a szöveg latin verzióját. Az biztos, hogy a német fordítás Sigmund von Birken (1626–1681) német evangélikus író munkája. A mű illusztrációi vegyes technikával készültek, a háttér rézkarc, a főalak viszont mindig rézmetszet. A hátteret a Bécsben működő Isaak Major készítette. A királyképek metszője ismeretlen, de az biztosnak látszik, hogy nem egy művész készítette őket.