Irodalomtörténeti füzetek - 17. szám.
Megjelent 800 példányszámban.
Pálóczi Horváth Ádám (Kömlőd, 1760. május 11. – Nagybajom, 1820. január 28.) költő, író, hagyománygyűjtő.
1773-tól a debreceni református kollégiumban tanult. Mivel a papi pályához nem érzett kedvet, 1780-ban kimaradt a kollégiumból s még ebben az évben ügyvédi és mérnöki vizsgát tett. Rövid földmérő mérnöki működés után, 1783-tól élete végéig Somogy, illetve Zala megyei községekben gazdálkodott. Rendezett anyagi körülmények között élt, de házasélete hányatott volt: első és második feleségétől elvált, a harmadikat, nevelt leányát, már betegeskedve, nem sokkal halála előtt vette feleségül. 1790 táján már országszerte ismert, népszerű költő volt. Kazinczy Ferenccel éveken át levelezett, Csokonai Vitéz Mihályt bizalmas barátjává fogadta. Petrikeresztúri tartózkodása idején (1812-1818) a Keszthelyi Helikon mintájára megalakította és összefogta a főként nőírókból álló „Göcseji Helikon”-t. Amikor németgúnyoló versei miatt 1814-ben eljárást indítottak ellene, a versek megtévesztő átköltésével terelte el magáról a gyanút. Mint országgyűlési követ 1790-től kezdve csaknem minden országgyűlésen részt vett. A vallási vitákban a tolerancia álláspontját képviselte. A nyugati feminista mozgalmat is megelőzve szót emelt a nők választási és hivatalviselési joga érdekében. 1789-től a pesti, később a zalaegerszegi szabadkőműves páholy tagja volt. Az MTA és az OSZK sok kiadatlan munkáját őrzi.
Eddig megtekintett könyvek
