Reményik Sándor (Kolozsvár, 1890. aug. 30. – Kolozsvár, 1941. okt. 24.): költő, szerkesztő. Kolozsvárott kezdett egy.-i tanulmányait nem fejezte be, hivatalt nem vállalt, kizárólag az irodalomnak élt. Az erdélyi újságok állandó munkatársa. 1921-től a Pásztortűz c. folyóirat főszerk.-je. Kezdetben Végvári álnéven irredenta verseket írt, költészetét sovinizmus, vallásos érzés és retorikus hangvétel jellemezte. Későbbi verseiben azonban már a humanitás gondolata érvényesül. Baumgarten-díjat kapott (1937 és 1941). Verseit számos idegen nyelvre lefordították. – F. m. Fagyöngyök (versek, Kolozsvár, 1918), Csak így (versek, Kolozsvár, 1920), Vadvizek zúgása (versek, Kolozsvár, 1921), Kenyér helyett (versek, Kolozsvár, 1932), Romon virág (versek, Kolozsvár, 1935), Összes versei (Bp., 1941, az MTA posztumusz nagyjutalmát kapta 1941-ben), Egészen (versek, Kolozsvár, 1942). – Irod. Tolnai Gábor: R. S. (Magy. Csillag, 1941), Ligeti Ernő: Súly alatt a pálma (1942), Jancsó Elemér: R. S. élete és költészete (Kolozsvár, 1942), Várkonyi Nándor: Az újabb magyar irodalom (Bp., 1942), Reményik emlékösszeállítás (Diakónia, 1990).