Régi könyvek

Németh László (Nagybánya, 1901. ápr. 18. - Bp., 1975. márc. 3.): író, esszéista, a 20. sz.-i magyar prózairodalom egyik legkiemelkedőbb képviselője, Baumgarten-díjas (1930), József Attila-díjas (1950), Kossuth-díjas (1957)
A népi írók harmadik reformnemzedékének legnagyobb hatású ideológusa, életét a magyarság gazdasági és kulturális felemelésére tette fel.
Főbb publicisztikai művei: Magyarság és Európa, Kisebbségben, A minőség forradalma, Az értelmiség hivatása. Négy könyv címmel az emberi műveltség legfontosabb elemeit összefoglaló enciklopédia megírásába kezdett. Műfordítói tevékenységének gyöngyszeme Tolsztoj Anna Kareninájának tolmácsolása.

Berzsenyi Dániel 1776. május 7-én született középbirtokos nemesi család egyetlen gyermekeként. 13. életévében került a soproni evangélikus líceum előkészítő osztályába, közel 7 évet töltött itt. Középiskolai tanulmányait nem fejezte be. Mintaképe Horatius volt. 1793-ban meg is szökött Sopronból, beállt katonának, de hamarosan a katonaságtól is elmenekült. Apját felháborította fia sok megrovást kiváltó soproni viselkedése, derékba tört iskolai pályafutása, s apa és fiú között a helyzet egyre inkább elmérgesedett. Sopronból nem is haza, Hetyére ment, hanem egy ideig Niklán nagybátyjánál húzta meg magát. Nikláról néhány évre visszatért még apjához, de kettejük elhidegült viszonya nemigen oldódott. 1799 májusában feleségül vette a vagyonos és nagyon fiatal Dukai Takács Zsuzsannát. 1804-ben Niklára költöztek.
1796-tól verseket írt titokban, családja elől is rejtegetve őket. 1803-ban Kis János nemesdömölki evangélikus lelkész fölfedezte benne a költőt. Kis János három költeményt rögtön el is küldött Kazinczynak, s ő lelkesedett értük. 1808-ban maga jelentkezett Kis Jánosnál egy teljes verseskötetet, 77 költeményt küldött neki. Kis János ezeket átadta Kazinczynak, hogy támogassa nyomtatásban való megjelenésüket. Kazinczy elolvasta őket, s megírta Berzsenyinek legelső lelkesült hangú levelét (1808. okt. 1). Megindult hosszan tartó levelezésük. A kötet megjelenésére 1813-ban kerülhetett sor. Élete végéig 137 verset írt. 1816-tól egészségi állapota egyre romlik. Kialakul a magánya, búskomorsága. Kazniczyvel a levelezése 3 évre megszakadt. Berzsenyiben ezektől a dolgoktól elhallgatott a költő. Életét főleg a tudományoknak szentelte, ezt jelzik egymás után elkészült tanulmányai. Utolsó éveiben sokat betegeskedett. 1836. feb. 24-én halt meg Niklán.

Németh Lászlónak Berzsenyiről szóló könyvét az irodalomtörténet szempontjából legfontosabb munkájának tartjuk, melyet a szakbírálók is elismeréssel fogadtak.
A szerző a 119. lapon maga jelöli meg könyve célját:
"E könyv fő feladata talán éppen az, hogy az idáig állószobornak ábrázolt Berzsenyit folyton új csúcsokat kereső útján mutassa be."
Németh László életképe komoly elmélyedéssel készült szubjektív alkotás. Németh László alaposan végigtanulmányozta Kazinczy levelezésétől kezdve az egész Berzsenyi-irodalmat és helytálló megállapításokkal foglalt állást az eddigi kutatás eredményeivel szemben.
Nagyon meggyőző, amit Berzsenyiről, az emberről ír: a soproni németes polgári műveltség és a dunántúli középbirtokú nemes életmódja között mutatkozó különbség, a költő testvértelensége, apjához való viszonya, herkulesi ifjúkorának "mítosza" és több más mozzanat új fényt és jelentőséget kap lelki arcának kialakulásában.
A kötet két legérdekesebb és lemaradandóbb fejezete az "Ember a műhelyben" (II.) és az "Önigazolás" (V.) című.
Az "Ember a műhelyben" (II.) című fejezetben a szerző műértően vizsgálja Berzsenyi líráját. Az ismert nagy alkotások mellett a költő néhány feledésbe merült, örökszép versére is rátereli a figyelmet és Berzsenyi műhelyébe vezetve az olvasót, egységes, vonzó képet ad fejlődéséről.
Az "Önigazolás" című fejezetben a Platonnal és esztétikai tanulmányokkal foglalkozó Berzsenyit állítja az olvasó elé.