Liszkay József : A Nagy-Győri Evangeliomilag Reformált Egyház multja és jelene, összefüggésben hazánk politikai s vallásos mozgalmaival. .

Liszkay József,

nyug. ev. ref. lelkész, szül. 1809. okt. 18. Balaton-Kisszőllősön (Zalam.), hol atyja L. János szintén ref. lelkész volt, tanulmányait Szent-Gálon kezdte, hová azon időben atyja lelkésznek ment. 1820-ban Pápára adták szülei, hol 1831-ben végezte a hittanszakot. Ezután a IV. gymnasiumi osztályban tanító, majd Szőnyön (Komáromm.) akadémiai rektor lett. Eltöltvén itt a szokásos három évet, Bécsbe ment, hogy útlevelet szerezzen külföldi egyetemekre, de Tóth Ferencz superintendens levele haza hívta a Kerkapoly István családjához nevelőnek Zala-megyébe. Ez állásban maradt 1836-ig, a midőn a kápláni vizsgát letette és egyideig segédlelkészkedett Perei János esperes mellett Felső-Örsön. Korábbi szándékát létesítendő, ismét Bécsbe ment és míg útlevelét kinyerhette, a protestáns theologiai intézetet látogatta. Már-már Berlinbe indult, midőn ismét Tóth Ferencz levele intette el czéljától. Az elaggott és nyugalmazott Kocsi Sebestyén István helyére hívta haza ideiglenes tanárul. 1838-ban a kerület rendes tanárnak választatta a Karai Gábor neje által alapított exegetikai tanszékre. Mielőtt mint rendes tanár megkezdte volna működését, 1838 őszén végre külföldi útra kelt. Egy évet töltött Berlinben, a midőn az elhunyt Kiss Ádám helyére Dad választá lelkészül és ő hazajött. 1843-ban, adott szava kötvén őt, elfoglalta tanszékét Pápán: A rationalismus jelentősége cz. értekezéssel. Rövid öt évi működés után 1848-ban a pápai ev. ref. egyház lelkészi állomását foglalta el. Az ötvenes évek elején megkinálta őt az akkori kormány tanszékkel a bécsi prot. theol. intézeben, majd kerületi tanfelügyelőséggel, de ő ezt el nem fogadta, csupán egyházát akarván szolgálni. A dunántúli egyházkerület ez időben megválasztotta pénztárosává s mint ilyen a pápai ref. egyház zavart pénzügyeit, ugyszintén az egyházkerületét is csakhamar rendbe hozta. 1855-ben a győri gyülekezet meghivását fogadta el és itt maradandó emléket szerzett nevének a pátens-ügyben magatartásával a kormánynyal szemben, valamint az egyház anyagi s népnevelési ügyeinek rendezése- s emelésével. 1863-ban egyházlakot épített, 1867-ben a várostól népessége arányában járó 1236 frtnyi évi segélyt, egy segédlelkészség szervezésére pedig a kormánytól 2000 frtot eszközölt ki. Tizenkét évi győri hivataloskodása után újra Pápa hívta meg és 1873. jan. 5. ismét a pápai lelkészi állomásra tért vissza, de 4 év mulva lemondott és szorgalma s takarékossága által szép vagyonra téve szert, Budapestre vonult nyugalomba rokonaihoz. Megemlékezett alapítványaiban a pápai tanárokról, a nyugdíj-intézetekről, ösztöndíjakról és a pápai egyházmegyei lelkészgyámolító intézetről. Tóth Ferencznek, kinek veje volt, örököse lévén, annak könyvtárát a pápai főiskolai könyvtárnak hagyta, azonban becses egyháztörténeti könyveit s kéziratait 1872-ben a m. n. múzeum vette meg 600 frtért (összesen 135 nyomtatványt, ezek közt 1711 előtti 33 darab, egy unicum és 25 kötet kézirat, legbecsesebb Tóth F. Analectái, hat ívrétű és négy negyedrétű kötetben.) Meghalt 1888. máj. 13. Budapesten.

Régi könyvek