Első kiadás!
A borítékot Nemes György tervezte.
József Attila (Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.) huszadik századi magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja. 1936 decemberében - egy évvel tragikus halála előtt - jelent meg József Attila utolsó verseskötete, a Nagyon fáj. A kötet 600 példánynak mintegy a fele a kiadó, Cserépfalvi Imre nyakán maradt. A remekművek sorát – például A város peremént, a Levegőt, a Gyermekké tettélt, a Kései siratót és nem mellesleg a kötet címadó versét – felvonultató verseskönyv fanyalgó, értetlen vagy éppenséggel bántóan közönyös fogadtatása leginkább azzal magyarázható, hogy a példátlanul nyers kitárulkozás előbb ejtette zavarba a kortársakat, mintsem, hogy felfigyelhettek volna az új, József Attila által teremtett kozmikus költői világra.
Verseinek gyakori motívumai - a fenyegetettség, az otthontalanság, az árvaság és a feloldozás utáni eleve reménytelennek tűnő - vágy ebben a kötetben is megjelent. Utolsó nagy verseiben ehhez még hozzájárul annak felismerése, hogy a világban nincsenek meg önfenntartásának feltételei, nincsen már számára betöltendő szerep, egyéni léte igy véget ért.