Ár: 16.000 Ft
Leírás
Fekete-fehér ábrákkal gazdagon illusztrált.
Több ezer éve léteznek zárak, őseink már az ókor előtt is használtak zárakat. Lehet, hogy ez kissé hihetetlenül hangzik, de valójában, ha a technikai fejlődéstől eltekintünk, az ember nem sokat változott több ezer év alatt.
Már az őskorban is voltak olyan emberek, akik gyakran jártak vadászni és megdolgoztak a húsért és az állatbőrért, vagyis a vagyonért, és voltak, akik inkább más módját választották a meggazdagodásnak.
Akkoriban is voltak emberek, akik inkább a társuk összekuporgatott vagyonát vették el, ám ez nem minden esetben erővel történt, sokkal inkább lopás révén, mely erősen hozzájárult a zár kifejlődéséhez.
Mint ebből is láthatjuk, ez nem csupán a zár története, hanem a rablás története is egyben, hiszen a két dolog párhuzamosan, egymás hatására fejlődött az évezredek alatt.
Vannak emberek, akik azon munkálkodnak, hogy bármilyen zár kinyitható legyen, és van a másik oldal, akik azon dolgoznak, hogy nehezen kinyitható zár kerüljön az ajtókra, és az értékek védve legyenek. Két szakma és két technológia egymással szemben állása, melyek évezredek óta örök riválisai egymásnak.
A történelem előtti időkben a zárak kezdetben fából készültek, és bár valószínűleg nagyon könnyen fel lehetett törni fizikai erővel, mégis többet nyújtott, mintha nem lett volna zár egyáltalán. Ebből is láthatjuk, hogy már azoknak az embereknek is nagy megkönnyebbülést okozott, ha otthonukat bezárhatták.
Zárak tekintetében nagy előrelépést jelentett a fémek megjelenése, hiszen a bronz és a vas megjelenésével igen erőteljes zárakat lehetett létrehozni, ez nagyban hozzájárult a zár fejlődéséhez.
Nagyon sok, más technológiákkal kapcsolatban is gyakori eset, hogy korábban használt technológiák feledésbe merülnek, azután később újra előkerülnek. Nincs ez másként a zár és zárszerkezet tekintetében sem.
Az ókorban, a Római Birodalomban egészen nagy hangsúlyt fektettek az értékek védelmére, ebből adódóan a zárak fejlődése igen nagymértékben megnövekedett.
A rómaiak akkoriban nem igazán használtak szekrényeket, legalábbis értékes holmit nem tartottak benne. Szekrényekben főként csak háztartási felszerelési tárgyakat tartották, valamint könyvszekrények voltak, melyeken papirusz tekercseket tartottak, ezért ezeknél nem volt lényeges a zár használata.
A legfejlettebb zárak a ládákon voltak találhatók. Vasveretes ládákat használtak arra, hogy értékeiket őrizzék. Ezekben tartották a pénzt, ékszereket, ezüstneműt és az egyéb értéktárgyakat.
Ezeket a vasveretes ládákat nem csupán zárak védték, de rendszerint a padlóhoz voltak rögzítve vaspántokkal. Tulajdonképpen ezek voltak a mai széfek ősei.
A rómaiak által használt zárak igen ügyesen szerkesztettek voltak. Az ahhoz tartozó kulcsok tolla többfogú volt, tehát elég bonyolult volt azokat felnyitni kulcs nélkül.
Érdekes, hogy már az ókori Rómában is mekkora jelentősége volt a pszichológiai hatásnak. A rómaiak szerették láttatni, hogy értékeik védelemmel vannak ellátva, pontosan ezért, kulcsaikat övükre akasztva hordták magukkal, hogy mindenki számára látható legyen, hogy értékeik zár védelme alatt állnak.
Egyfajta felhívásnak számított, hogy akinek az övén kulcs lógott, ahhoz nem volt értelme betörést megkísérelni, hiszen "modern", kulcs révén nyitható zárak védték az értékeket.
Ezzel egy időben, tulajdonképpen egymást generálva, komoly iparág fejlődött ki a zárak tekintetében. A zárak gyártását és a zárszereléseket külön, erre szakosodott iparosok látták el.
Bár kezdetben, a zárszerelést és zárak gyártását nem tartották szabad emberhez méltó foglalkozásnak, és nem pályázhattak magasabb hivatalokra, ám ez nagyon gyorsan megváltozott, ahogy a zárak nyújtotta biztonságra egyre nagyobb szükség volt.
A zárak szerelése és gyártása jó minőségű szakmunkát kívánt, és nagyon rövid idő alatt, az összes fényűző ház elengedhetetlen kellékévé vált.
A rómaiak olyan szinten művelték a zárak gyártását, mely akkor már sárgarézből készült, hogy több, mint ezer éven keresztül nem változott semmi a technológiát illetően.
Később, a XVIII. században találták fel a fordulatos zárat, mely a mai napig egyes zárszerkezetek alapja.
Yale kísérletezett azon a megoldáson, mely az ejtőreteszes elvet összekapcsolta a forgókulcsos megoldással. Később fia tovább fejlesztette ezt az elgondolást, míg végül használható technológiává vált. Ő már ezeket a zárakat gyártotta és forgalmazta, mindezt 1860-tól. Ez a technológia, melyet ők kifejlesztettek, még ma is korszerű és használható.
A technikai fejlődésnek köszönhetően, a XX. században megjelentek az elektronikus zárak, ám a mechanikusan záródó zárszerkezetek alapjait sokkal régebben lefektették, és használjuk mai napig is.
|