Csáth Géza, Brenner József (Szabadka, 1887. febr. 13. – Szabadka közelében, 1919. szept. 11.): író, zenekritikus, orvos. 1909-ben Bp.-en szerzett orvosi diplomát. 1910-től a Moravcsik-féle idegklinikán dolgozott mint tanársegéd. A frontról súlyos betegen hazatérve Földesen, majd 1918-ban Regőcén körorvosi állást vállalt. Egészségét aláásta morfiumszenvedélye. 1919 elején a bajai kórházban gyógykezelték, de hazaszökött és júl. 22-én lelőtte feleségét és öngyilkosságot kísérelt meg. A szabadkai kórházból ismét megszökött, Bp.-re akart menni. Amikor a jugoszláv határőrök feltartóztatták, megmérgezte magát. Irodalmi pályáját unokabátyja és barátja, Kosztolányi Dezső biztatására már korán megkezdte. Zenekritikákat és novellákat adott közre a Budapesti Naplóban, a Világban, a Nyugatban stb. A Nyugatnak állandó munkatársa volt. Bartók és Kodály első méltatói közé tartozott. Eredeti hangú, zaklatott, beteges lelkivilágú embereket ábrázoló novelláit a korabeli lélektan eredményeinek szellemében alkotta. – M. A varázsló kertje (Bp., 1908), Puccini (Magy. Szle, 1906, németül: Über Puccini, Horváth Henrik fordításában, Bp., 1912), Az albíróék és egyéb elbeszélések (Bp., 1909), Délutáni álom (elb., Bp., 1911), Zeneszerzői portrék (Bp., 1911), Janika (tragikomédia, Bp., 1911), Hamvazó szerda (színmű, 1911), Az elmebetegek psychikus mechanizmusáról (Bp., 1912, Brenner József néven), Schmith mézeskalácsos (elb., Bp., 1912), Muzsikusok (elb., Békéscsaba, 1913), A varázsló halála (elb., válogatta Illés Endre), Bp., 1964). – Irod. Papp Viktor: Arcképek a magyar zenevilágból (Bp., 1925), Németh László: Cs. G. (Tanú, 1933), Bóka László: Cs. G. novellái (Bp., 1937), Galsai Pongrác: Társtalanok (Pécs, 1957), Illés Endre: Krétarajzok (Bp., 1957). Szi. Kosztolányi Dezső: Cs. Gézának (vers).
Eddig megtekintett könyvek
