Régi könyvek

Wesselényi Miklós (hadadi báró, ifj.), (1796-1850)
Az országgyűlési főrendiház vezére, Magyar Tudom. Akadémia igazgatósági és tiszteleti tagja, előbbinek és Cserey Helénának fia, szül. 1796. decz. 30. (keresztelés), házi nevelését Tőkés Jánosra és ifjú Pataki Mózesre bízták, örökölte atyja hatalmas erejét, észtehetségét és anyja nemes szívét. Közpályáját 1818-ban kezdte a vármegyegyűléseken. 1821-ben és 1822-ben hosszabb utazást tett Franczia- és Angolországban. Utazása kezdetén 1821. okt. 12-én. gróf Széchenyi Istvánt Czenken meglátogatván, vele szoros barátságot kötött, aki aztán ezen utazásában társul csatlakozott hozzá. Visszatértük után az országgyűlési főrendű ellenzék vezéreiként találjuk őket. Céljaik kivitelében eltértek s azért W. más úton indult, de ő maradt az ellenzék vezére. 1834-ben az országgyűlésen vitte a legnevezetesebb szerepet, mely után a magyar és erdélyi királyi táblák perbe fogták. Az előbbi azért, mert könyvnyomdát állított és az országgyűlés tárgyalásait lenyomatta, az utóbbi pedig egy beszédéért, melyet a szatmármegyei közgyűlésén az örök váltság dolgában mondott. A perét Kölcsey védelmezte. Elítéltetése előtt 1838-ban a pesti árvíz alkalmával még növelte hírnevét. Ítélete kihirdetése után a budai várban, majd önkéntes száműzetésben Gräfenbergben töltötte fogságát, hova szembaja miatt ment. Pár év múlva azonban megvakult. Hosszas távollét után az 1848. események szólították haza, de már nem tudott úgy hatni, mint 18 évvel azelőtt. Visszavonult újra Gräfenbergbe. A M. Tudom. Akadémia 1830. nov. 17-én az igazgatótanács tagjává és 1831. febr. 15-én vidéki tiszteleti taggá választotta, a zilahi gymnasium főgondviselője és több vármegye táblabírája volt. Érdemei vannak a kisdedóvás elterjesztése, a selyemtenyésztés meghonosítása és a földmívelés, állattenyésztés körül. Midőn 1850-ben vissza akart térni hazájába az úton meghűlt és ápr. 21. meghalt Pesten.
Czikkei a politikai lapokban, országgyűlési beszédei a naplókban vannak. Nyilatkozata a magyar ellenzékről s ehhez saját viszonyáról (Erdélyi Hiradó 1846. 140.). Az úrbér és örökváltság tárgyábani nézetei. (Erdélyi Hiradó, 201�204.) Szabad-e még most is az annyira drága gabonából pálinkát főzni? (Erdélyi Hiradó, 1847. 225. sz.) Naplója az 1838. pesti árvízről (Vasárnapi Ujság 1888. 41. és köv. sz).
Munkái:
1. A régi híres ménesek egyike (zsibói) megszünésének okairól. Pest, 1829,.
2. Balítéletekről. Írta... 1831-ben. Nyomatott Bukarestben 1833. (illetőleg Lipcsében.)
3. Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében. Lipcse, 1843. (Nyom. Hálában. Németre ford. 1844.)
4. Teendők a lótenyésztés körül. Kolozsvár, 1847.
5. Beszéd az 1834. országgyűlésen Kolozsvárott, midőn a polgárokat az utczán katonák támadták meg. Kula, év n. (Balogh János beszédével együtt.)
Leveleit közölték: Családi Kör 1864. 16. sz., Alföldi Segélyalbum 1864., Figyelő III., Ellenőr 1880. 156. sz., Pesti Hirlap 1880. 355. sz., Szilágy 1884. 50�53., 1885. 25., 1886. 26. és köv. 1898. 23., Egyetértés 1886. 210. sz. Nemzet 1899. 112. sz., Irodalomtörténeti Közlemények 1900. 1901., Erdélyi Múzeum 1901., Tört. Tár 1904. 292�350. l. (Deák Ferenczhez 1841�1850.) Budapesti Hirlap 1906. 289. sz. és 13 levelét közli Váczy János (Kazinczy F. Levelezései VII., VIII., IX�XIII., XVII. és XVIII. k-ben).

Báró Wesselényi Farkas és Ferentznek ajánlja, latin nyelvű szövegrészekkel, a végén egy oldalon Wesselényi Miklós rövid életrajza olvasható. A könyvet B. Wesselényi Miklós 1831-ben írta.
Reprint. Az eredeti könyvet 1833-ban Bukarestben nyomtatták.