Magyar Nemzet Története V. kötet.
41 önálló képpel - melyből néhány szines -, 236 szöveg közti képpel, 7 szövegben közölt kézirat és oklevélhasonmással, valamint két kihajtható oldallal illusztrálva.
Acsády Ignác (1845–1906)
1845. szeptember 9-én született Nagykárolyban (Szatmár vm., ma: Carei, Románia). Apja, Adler Farkas bérlő, az 1850-es években Hajdúszoboszlóra költözött családjával. A család fokozatos anyagi gyarapodásával, földbirtokot szerzett. Ignác, az elsőszülött gyermek, aki református középiskolákban tanult Debrecenben és Pesten, az ügyvédi pályára készült. Acsády Ignác jogi diplomájának megszerzése után, szépírói ambícióinak engedve, újságíróként kezdte pályafutását. Több lapnak is dolgozott, s figyelme egyre inkább a magyar történelem kérdései felé fordult. Bár haláláig a ,,Pesti Napló” munkatársa maradt, életét történetírói munkásságának szentelte. 1877-ben bölcsészeti szigorlatot is tett ebből a szaktudományból. 1888-ban, a Magyar Tudományos Akadémia történetírói munkásságáért választotta tagjai sorába.
Acsádyt, mint történészt, az ún. pozitivista történetírói iskola tagjai között tartjuk számon. A művelt zsidó középosztályból származó Acsádyt nagy nyelvtudás, biztos szakirodalmi ismeretek jellemezték. Kutatásai elsősorban a gazdaság- és társadalomtörténetre irányultak, a történelemtudomány azon területeire, amelyek Európában a polgárosodás és iparfejlődés előrehaladásával párhuzamosan bontakoztak ki.
Acsády a Mohács utáni magyar történelmet vizsgálva, 1604-ig vázolta fel a királyi Magyarország pénzügyi és adózási viszonyait.
Halálának évében, 1906-ban jelent meg átfogó monográfiája ,,A magyar jobbágyság története” címmel. E munkáját ő maga is élete fő művének tekintette.
Acsády Ignác Budapesten hunyt el, 1906. december 17-én.