Régi könyvek

Értekezések a történelmi tudományok köréből - X. kötet. 3. szám.

Felolvasva a M. Tud. Akadémia II. osztályának 1882. április 3-án tartott ülésén.

Majláth Béla (székhelyi),

nyug. múzeumi könyvtárőr, a m. tudom. akadémia levelező tagja, M. Sándor birtokos és szentmiklósi és óvári Pongrácz Friderikának fia, szül. 1831. jún. 18. Andrásfalván (Liptóm.), a gymnasiumot Miskolczon a minoritáknál és (atyja 1844-ben a nagy kikindai szabad-kerület biztosává neveztetvén ki), az atyai háznál majd Temesvárt folytatta, hol II. éves jogász volt, mikor a szabadságharcz kitört. 1848-ban a ráczok elől Nagy-Kikindáról Családra menekült és innét szüleivel Pestre jött, jún. 13. a pesti csatárok közé (113. honvéd zászlóalj) mint önkéntes belépett. 1849. aug. 24-ig harczolt és 17 csatában vett részt, Buda ostrománál megkapta a III. osztályú honvéd-érdemjelet és jún. 29. hadnagygyá neveztetett ki. A szabadságharcz befejeztével bujdosva, szept. elején elfogták és Temesvárt nov. végeig fogva tartották, honnét szökéssel menekült. 1850-ben Hont-, Nógrád-, Heves- és Pestmegyében bujdokolt. 1851-52-ben nagyatyja házánál Andrásfalván tartózkodott mint mérnök gyakornok. 1853-ban Pestre jött a József-műegyetemre s a mérnöki pályára készült, de 1853-ban nagyatyja elhalálozván, tanulmányait kénytelen volt abba hagyni, s anyai nagynénje Pongrácz Antonia meghivására, ki őt fiának fogadta, Liptó-Andrásfalvára ment s 1861-ig gazdálkodott, ezen idő alatt irodalommal is foglalkozván, megtanulta a franczia, német, angol, olasz és a hazai szláv nyelveket. 1860-ban Liptómegye megválasztotta másod főjegyzőjévé s ő megalkotta a liptó-szent-miklósi magyar társalgási kört, az 1848-49. honvédegyletet és a liptómegyei gazdasági egyletet. 1861-ben a provisorium beálltával hivataláról leköszönt és gazdasággal foglalkozott 1867-ig, ekkor Liptómegye főjegyzője, 1875-be a megye alispánja lett. 1877. végén panszláv szavazatokkal alispáni székéből kibuktattták, mire ismét visszavonult magán életébe mint gazda. 1879. okt. 1. a m. n. múzeumhoz Széchenyi országos könyvtár őrévé neveztetett ki s Budapestre költözött. A m. tudom. akadémia 1880. máj. 20. megválasztotta levelező tagjának, a m. tört. társulat, a földrajzi társaság, az állat- és növényhonosító társaság, a heraldikai s genealogiai társaság, az anthropol. és régészeti társulatnak választmányi, a földtani társulat levelező, a bécsi és németországi embertani és régészeti társulatnak választmányi tagja, az 1886. történeti kiállítás igazgató rendezője volt. Beutazta Német-, Lengyel-, Franczia- és Olaszország egy részét. 1893-ban nyugalomba vonult. Meghalt 1900. márcz. 23. Budapesten.