Szerkesztő : |
Dr. Molnár Imre |
Kiadva : |
1936 |
Kiadás helye : |
Budapest |
Kiadó : |
Merkantil Nyomda kiadványa |
Oldalszám : |
632 p |
Állapot : |
Vászonkötésben, jó állapotú, nagyon szép példány. |
Méret : |
260 mm |
Nyelv : |
magyar |
Azonosító
: |
85479 |
Kategória : |
Művelődéstörténet / Művészet / Zene / Művészettörténet |
Ár: 11.000 Ft
Leírás
Fekete-fehér képekkel illusztrálva.
Magyarország komoly rangot ért el a világ zenetörténetében. Bár a történelem rendre megakadályozta a folyamatos fejlődést, a tehetséges magyar zenészek, legyen szó komolyzenéről vagy dzsesszről, manapság is világhírűek. A hazai muzsika története a népzenével kezdődött, és a múlt században a népzene feldolgozásával, Bartók Béla kompozícióival érte el a világszínvonalat. A sajátos, népi íz a legfrissebb műfajokból sem tűnt el.
A honfoglalás kori magyar zene kutatása egybe fonódott a népzene kutatásával: a régi stílusú, ereszkedő dallamvonalú műfajok, az erdélyi pentaton és magyar diatonikus siratók, a középkori eredetű, dudával kísért kanásztáncok mind a falvak szájhagyománya révén maradtak fenn. Az ősi idők sámánénekét azonban nem sikerült reprodukálni.
A kereszténység és az egyház terjeszkedésével az egyszólamú gregorián zene sajátos, magyar változata alakult ki. A X-XI. században a zenei műveltség megalapozása az iskola alapvető feladata volt, díszes kóruskódexek készültek magyar kottaírással. A falvakban elterjedt a síppal-dobbal, regöléssel kísért szórakoztató muzsika is. A városok megjelenésével a gregorián kétszólamúvá, színesebbé vált.
Mátyás király európai színvonalú kórust és kamarazenekart tartott fenn, a kor neves művészei is megfordultak udvarában. A török hódítással azonban elpusztult e jelentős zenekultúra, és átadta helyét Tinódi Lantos Sebestyén egyszólamú históriás énekeinek, az ostromokról szóló krónikáinak. Csak az erdélyi fejedelmek pártolták a zeneművészetet, híres szerzők, köztük Palestrina is dolgozott itt. Erdélyi származású volt a világhírt elért XVI. századi lantművész, Bakfark Bálint is.
A török uralom után, a XVIII. századi barokk stílussal újjászületett az egyházi zenekultúra. A győri székesegyház kottatárában a püspökség felkérésére író Mozart, Haydn műveit is megtaláljuk. A főnemesek is pártolták a zenét, a kismartoni Esterházy Pál herceg kiadta a Harmonia Caelestis című egyházi kantátagyűjteményt, zenekarát pedig harminc éven át vezette Joseph Haydn, a bécsi klasszikusok egyike. A magyar zene igazi megújulása azonban egy XVIII. század végi stílusnak, a verbunkosnak köszönhető. Az eredetileg toborzáshoz járó férfitánc ötvözi a régi magyar tánczenét és a nyugati harmóniákat. Főkét cigánybandák játszották őket, innen a máig élő tévedés, hogy a cigány népzene az igazi magyar muzsika. A verbunkossal, magyar nótával azonban nemzetközi elismerést szereztek a cigányprímások, köztük Rózsavölgyi Márk, Bihari János, elemei beépültek Egressy Béni színpadi zenéjébe is. A magyaros elemek megjelennek a legnagyobbak, Beethoven, Mozart, Weber, Brahms és Berlioz zenéjében is. Utóbbi Rákóczi-indulója igencsak ismert darab.
A XIX. században divat lett a házi muzsikálás, koncerteket szerveztek, megindult a hangszer- és kottagyártás, zeneiskolákat alapítottak. E környezetben sikerült a verbunkost és az európai zenét szintetizálnia Erkel Ferencnek, a nagy nemzeti operák, a Bánk bán és a Hunyadi László szerzőjének. Ő zenésítette meg a Himnuszt is. A magyar műzenét a magyarul egyébként alig tudó, virtuóz zongoristaként indult Liszt Ferenc emelte világszínvonalúvá. A század második felében operaháza, zenekarai, neves karmesterei (Gustav Mahler) révén Budapest Európa élvonalába tartozott. Vidéken, az idénymunkákkal járó vándorlások korában elterjedt a kupolás szerkezetű, új stílusú népdal.
A századforduló legnépszerűbb műfaja a máig is sikeres operett volt: legismertebb szerzői Kálmán Imre, Huszka Jenő és Lehár Ferenc. Ebben az időben már Erdélyt és a vidéket járta a fiatal Kodály Zoltán és Bartók Béla. Kodály a késői romantikát ötvözte az összegyűjtött és megismert magyar népdalkinccsel, világszerte ismertté azonban a zenei nevelést forradalmasító Kodály-módszerrel lett.
Bartók Béla a zenetörténet egyik legjelentősebb alakjává vált a népdal és a modern zene egybeforrasztásával, új ritmusok és hangrendszerek kidolgozásával. Főbb művei: A kékszakállú herceg vára (opera), A fából faragott királyfi (táncjáték), A csodálatos mandarin (pantomim), Cantata Profana (kórusmű). Szintén a népzene ihlette meg a kortárs Dohnányi Ernőt és Weiner Leót.
A háború utáni kommunista diktatúra "közérthető", népies zenét akart, ezért több jelentős zeneszerző, zenész emigrált, köztük Ligeti György is. A zeneoktatásban Kodály elve, a népszerű muzsika érvényesült, így amatőr zenekarok, kórusok alakultak, egyszerű népdalokat dolgoztak fel. A modern irányzatok, például a dodekafónia a hatvanas évektől kaptak teret: Kurtág György, az operaszerző Petrovics Emil és Szokolay Sándor, Bozay Attila, Durkó Zsolt már e hagyományt ápolja. Saját közönséget nevelt a hetvenes években alakult Új Zenei Stúdió.
A jelen számos komolyzenei előadóművésze, szerzője ismert világszerte. Néhány név: Kocsis Zoltán zongoraművész-karmester, Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar, Schiff András zongoraművész, Perényi Miklós gordonkaművész, Marton Éva, Sass Szilvia, Polgár László, Rost Andrea, Gregor József operaénekesek. A magyar komolyzene legfőbb gondja a kilencvenes évektől az állami támogatások visszaszorulása és a szponzorkeresés.
A magyar dzsessz a hetvenes évektől kezdve hódít világszerte Pege Aladár nagybőgős, Binder Károly és Szakcsi Lakatos Béla zongorista, Tomsits Rudolf trombitás, Vukán György zongorista-zeneszerző, Dés László fúvós, Szabados György és a Benkó Dixieland Band révén.
Újjáélesztette a népzenei és a táncház mozgalmat Sebestyén Márta és a Muzsikás, Sebő Ferenc, a Kaláka, a Kolinda és a Fonó Zeneház Új Pátria CD-sorozata. A magyar beatzene politikai protestálás is volt a hatvanas években: máig népszerű az Illés, a Metró és az Omega. Az Illés egykori tagjai, Szörényi Levente és Bródy János rockoperákat vittek sikerre. Nem sokkal maradtak le a nemzetközi sikerről az LGT tagjai a hetvenes években. A nyolcvanas évek alternatív, underground zenei hulláma (Sziámi, Európa Kiadó) ma már klasszikus. Azóta változó színvonalú magyar popipari termékek keltettek nemzetközi feltűnést: a Távol-Keleten sikeres volt a nyolcvanas években a Neoton Família diszkója, legutóbb pedig Yonderboi elektronikus tánczenéje.
|