Ár: 7.000 Ft
Leírás
F. Almási Balogh Sámuel által.
Jean de La Fontaine (Château-Thierry (Champagne), 1621. július 8. – Párizs, 1695. április 13.) francia író és költő
Írt elégiákat, színműveket is, de népszerűségét állatmeséinek (fabuláinak) köszönheti. Fabulái 12 könyvben jelentek meg, az első hatot az ifjú trónörökösnek írta, ezekhez Phaedrus ismert állatmeséit verses formában lefordította franciára. A következő hat már nem annyira gyermekeknek, inkább felnőtt olvasóknak szól. A mesékbe szőve éles iróniával bírálta kora társadalmi erkölcseit, az emberi gyarlóságokat, XIV. Lajos és a spanyol király között lévő vetélkedést. Elemzői szerint az utolsó állatmesék írásának idején La Fontaine már azzal a szándékkal alkotott, hogy az állatok javára ítéljen az emberek felett. Leghíresebb állatmeséi közül való: A holló és a róka, A tücsök és a hangya.
Fabuláit a francia grafikus, festő és szobrász, Gustave Doré illusztrálta. 1922-ben összes meséi megjelentek magyarul Vikár Béla fordításában és Haranghy Jenő illusztrációival az egykori Dante Kiadó gondozásában.
Balogh Sámuel (almási),
ev. ref. lelkész és a m. tud. Akadémia lev. tagja, almási Balogh Pálnak édes testvére, szül. 1796. jun. 6. Nagy-Barczán, Borsodmegyében, iskoláit Rimaszombatban kezdte és Sárospatakon végezte 1819-ben, közben egy évet a kézsmárki lyceumban, egyet Mikolán, a Szirmay-családnál mint nevelő töltött. Előbb a putnoki egyházba ment ki akadémiai rektorul, egy év mulva cenzurázván Zsipbe rendeltetett segédlelkészül. Innét 1825-ben otrokócsi, 1826. sajó-keszi, 1832. náprágyi, 1834. serkei pappá lett, hol 1867. okt. 15. meghalt.
Irodalmi működését nyelvtani dolgozatokkal kezdte a Tudományos Gyűjteményben 1819-ben és ugyanott bölcseleti, aestheticai, irodalmi s vegyes tárgyu czikkei is megjelentek (1822-25. 1827. 1831. 1839-39.), továbbá a következő lapokba és folyóiratokba irt: Szépliteraturai Ajándék (1819. 1821-23.), Sas (1831-32.), Kritikai Lapok (III. X. k. 1833.), Literaturai Lapok (1836. 1841.), Századunk (1839.), Tudománytár (1837-43.), Budapesti Hiradó (1846. 13. sz.) és a M. Akad. Értesítő (1859. III. és Uj folyam 1866. V. k.). Irt még az Érzékeny történetek cz. könyvbe (Kolozsvár, 1832.) és az Aurórába (1834.) szépirodalmi dolgozatokat. A Közhasznu Esmeretek Tárában 174 czikke jelent meg. A szépről és fenségesről irt philosophiai pályaművét az Akadémia 1842-ben 100 aranynyal és ezüst serleggel jutalmazta. 1858. decz. 18. választatott meg akadémiai levelező tagúl.
Munkái:
1. Áhítatosság órái. Buda, 1828-30. (1. 2. 3. és 6. kötet. A. B. S. alájegyzéssel.)
2. A különcz. Lafontaine után 3 kötet. Pest, 1829.
3. Az ezüst lakodalom. Nézőjáték öt felv. Kotzebue után. Kolozsvár, 1831.
3. Érzékeny történetek I. A szegény Dorkó J. S. után. II. Margit, Kotzebue után. U. ott, 1832.
4. Halotti tanítás, néhai Losoitczy Judit asszony, tekint. Tornallyay Antal ur hitvese felett. Rozsnyó, 1837.
Kéziratai: Még egy szó a menyasszony fektetésről Gömörben és vegyes tárgyú költemények a m. n. muzeumban.
|
Eddig megtekintett könyvek
