Első kiadás. A dalmát származású, szegedi születésű piarista pap, Dugonics András [1740-1818] három évig volt a medgyesi gimnáziumban a poézis és a retorika tanára. Ez idő alatt, pontosabban 1767-ben írta első nyilvánosságra szánt munkáját, a Trója veszedelmét. Mestere, mintája Gyöngyösi István, forrásai a klasszikus eposzok, Homérosz és Vergilius. A három részből álló mű (az első és a harmadik rész próza, a második versben van írva), amelyhez különböző "megszerzések" (köztük Vergilius-, Ovidius-, Horatius-fordítások) is járulnak, hét évvel később, Gusztinyi János püspök támogatásával jelent meg. Dugonics már ebben az első könyvében meghökkenti az olvasót a klasszikus tárgyhoz társuló magyaros, népies előadásmóddal: a trójaiak ugyancsak "adtáznak", aprítják a "szedte-vette fajt, a rossz fityfirittyeket", és az isteneket okolják, hogy "elrántották alóluk a gyékényt".