Régi könyvek

Illyés Gyula (eredetileg Illés Gyula) (Felsőrácegrespuszta, 1902. november 2. – Budapest, 1983. április 15.) költő, író, műfordító, szerkesztő.
Illyés Gyula 1902. november 2-án született a Tolna megyei Felsőrácegrespusztán. Édesapja Illés János (1870–1931), uradalmi gépész, édesanyja Kállay Ida (1878–1931). Az elemi iskolát a pusztai népiskolában kezdte, majd 1912-ben, amikor a család Simontornyára költözött, itt járt iskolába. A gimnázium alsó osztályait Dombóváron, Bonyhádon végezete, és a budapesti Munkácsy Mihály utcai gimnáziumban. A felső osztályokat kereskedelmi iskolában végezte. 1921-ben érettségizett.
1920. december 22-én jelent meg első verse (El ne essél, testvér) név nélkül a Népszavában. 1921 őszétől a budapesti egyetem magyar–francia szakos hallgatója volt. Bécsben, Berlinben, majd Párizsban él. Egy ideig a Sorbonne hallgatója volt.
1923-ban első cikkeit, fordításait az Ék és a Ma közölte. 1926-ban hazaérkezett. Fő fóruma a Kassák Lajos által szerkesztett Dokumentum, majd a Munka lett. 1927. november 16-án megjelent első kritikai írása a Nyugatban. 1928-tól a Nyugat rendszeresen közölte verseit, cikkeit. Barátságot kötött József Attilával, Németh Lászlóval, Szabó Lőrinccel, Erdélyi Józseffel. Első kötete a Nyugat kiadásában jelent meg (Nehéz föld, 1928). 1937-től a Nyugat társszerkesztője. Babits Mihály halála után a Nyugat örökébe lépő Magyar Csillag (1941. október 1. – 1944. március 19.) szerkesztője. 1946 októberétől 1949 júniusáig a Válasz szerkesztője. 1945–49 között a Magyar Tudományos Akadémia tagja (1989-ben MTA tagságát visszaállították).
1983. április 15-én hunyt el Budapesten.

Művei:
Nehéz föld (1928)
Sarjúrendek (1931)
Három öreg (1932)
Hősökről beszélnek (1933)
Ifjúság (1934)
Oroszország (1934)
Szálló egek alatt (1935)
Petőfi (1936)
A puszták népe (1936)
Rend a romokban (1937)
Magyarok (1938)
Külön világban (1939)
Ki a magyar? (1939)
Lélek és kenyér (1939)
Összegyűjtött versei (1940)
Csizma az asztalon (1941)
Kora tavasz (1941)