Régi könyvek

11 melléklettel és 59 szövegbe nyomott képpel.

Paál László (Zám, 1846. júl. 30. – Charcnton, Franciao., 1879. márc. 4.): festő, a 19. sz.-i magyar művészet egyik legjelentősebb alakja. Középisk. tanulmányait Aradon végezte. Itt ismerkedett meg 1862-ben Munkácsy Mihállyal és részben az ő hatására kezdett festeni. Első mestere Bőhm Pál volt. 1864-ben a bécsi ak.-n Albert Zimmermann növendéke lett. Korai munkái az akadémizmus szellemében készült részletező formatanulmányok. 1868 – 69-ben két képével szerepelt a bp.-i téli tárlaton. 1869-ben állami ösztöndíjjal Münchenbe, majd 1870-ben Hollandiába ment. A régi holland mesterek tanulmányozása felszabadító hatással volt művészetére. Munkácsy hívására Düsseldorfba ment, majd 1871-ben J. S. Forbes angol műgyűjtő révén rövid időt Londonban töltött. Itt ismerkedett meg Constable képeivel, amelyek hatására színei világosodtak. Munkácsy segítségével 1872-ben Franciao.-ba utazott és Barbizonban telepedett le. 1873-ban a bécsi világkiállításon Erdei út c. képével díjat nyert. Festészetének kizárólagos témája a táj. Kedvelt motívumai az erdei utak, csöndes, kicsit misztikus hangulatú erdőbelsők. Képeit a szabadban festette. Ez vezette el a színes árnyékok és az atmoszferikus hatások tanulmányozásához, bár az impresszionizmus problémái nem foglalkoztatták. Művészete lényegében a barbizoni festészet törekvéseihez kapcsolódik, melynek stílusát sajátosan egyéni ízzel fejlesztette. Hosszú, súlyos betegség után a Párizs melletti charentoni elmegyógyintézetben fejezte be életét. Hagyatékát Párizsban 1880-ban elárverezték. Képei csak későn, 1902-ben megrendezett gyűjteményes kiállításával jutottak el Mo.-ra, így hatása nem érvényesülhetett festészetünkben. Műveit az MNG őrzi. Ismertebb festményei: Est a foratninebleau-i erdőben, Kazlak, Nyárfák, Békák mocsara, Pusztai táj, Erdő belseje, A berzovai út. – Irod. Lázár Béla: P. L. (Bp., 1903), Farkas Zoltán: P. L. (Bp., 1954), Rajnai Miklós: P. L. (Szabad Műv. 1954. 5. sz.), Kontha Sándor: P., Mészöly, Szinyei (Bp., 1964).