Szerkesztő : |
|
Kiadva : |
1906 |
Kiadás helye : |
Budapest, Rigler R.-T. |
Kiadó : |
|
Oldalszám : |
49 p |
Állapot : |
Kiadói papírborítóban, gerince alul kissé sérült. |
Méret : |
220 mm |
Nyelv : |
magyar |
Azonosító
: |
83973 |
Kategória : |
Könyvészet / Történelem / Életrajz / Társadalom |
Ár: 3.000 Ft
Leírás
Habsburg–Lotaringiai Mária Dorottya Amália vagy Mária Dorothea (németül: Erzherzogin Maria Dorothea Amalie von Österreich, franciául: Marie-Dorothée d’Orléans, duchesse d’Orléans) (Alcsút, 1867. június 14. – Alcsút, 1932. április 6.) József nádor unokája, a Habsburg–Lotaringiai-ház ún. magyar vagy nádori ágából származó főhercegnő, magyar és cseh királyi hercegnő, házassága révén orléans-i hercegné, 1896–1926 között Franciaország címzetes királynéja.
1885-ben névadója és alapítója volt a Mária Dorothea Egyesületnek, melynek fő célja a magyar nők irodalmi és társadalmi működésének, a tanítónők segélyezésének, a nők képzésének és munkakörük bővítésének előmozdítása volt. Mária Dorottya így írt az egylet működését indítványozó küldöttségnek : „Igen örvendek a mondott nemes czélu egylet létesülésén. Élénken érdeklődöm iránta, s reménylem, hogy az, mint másutt, ugy Magyarországban is áldásosán fog működni és virágozni. Nagy hézagot pótló intézmény lesz a menedékház, s valóban ideje volt ekként is gondoskodni a magyar tanítónőkről nevelőnőkről.” A főhercegnő nem csak nevét, hanem 500 forintot is adott az egyesület működéséhez.
Az egylet 4400 forint kezdőtőkével és 300 fős taglétszámmal indult. Alapító közgyűlését 1885. március 25-én tartották, ahol a főhercegnő nem lehetett jelen, de üdvözlő levelét felolvasták. A gyűlés résztvevői azt javasolták, hogy az egyesület a magyarosabb Mária-Dorottya nevet viselje, de György Aladár, az előkészítő bizottság tagja kijelentette, hogy maga a főhercegnő kívánta a Dorothea név használatát.
Az egylet legfontosabb tevékenységei közül kimagaslanak a következők: Elszegényedett és munkaképtelen tanítónők számára Budapesten 50 000 forintból felépíttette a Tanítónők otthona nevű épületet. Az Eperjes melletti Kissároson, a cemétei fürdőben külön fürdőházat létesített. Felszólalt a nők felsőoktatásának érdekében, könyvkiadót alapított Mária Dorothea Egyesület könyvtára néven. Az egyesület sikere – a nemes célok mellett – nagyban volt köszönhető Mária Dorottya főhercegnő védnökségének.
György Aladár (Huszt, 1855. ápr. 11. – Bp., 1906. jan. 16.): író, újságíró, kultúrpolitikus. A marxizmus egyik első m. ismertetője. Egy.-i tanulmányait külföldön végezte, ott ismerkedett meg Marxszal, akivel mint az Internacionálé tagja, rövid ideig kapcsolatban állt. 1871-ben hazatért és Jókai A Hon c. lapjának munkatársa lett. Számos cikkben ismertette és méltatta a párizsi kommünt, valamint az I. Internacionálé célját és jelentőségét. Több írása jelent meg Marxról és a marxizmusról is. A Hon megszűnése után, 1882-től a Statisztikai Hivatal tisztviselője. A Magyar Néprajzi Társ. alelnökévé, a Petőfi Társ. tagjává választotta. A századforduló táján megszakadt kapcsolata a munkásmozgalommal, s a polgári radikalizmus szószólójává vált. Fordításokat, tanulmányokat közölt az irodalom, képzőművészet, földrajz, néprajz, pedagógia köréből is. Szerk. a Tanítók zsebnaptárát. Lefordította – többek között Gogol Holt lelkek, valamint V. Hugo 1793. c. regényét és Buckle angol művelődéstörténetét. – F. m. Az egyetemes művelődéstörténelem vázlata (Bp., 1875), Magyarország köz- és magánkönyvtárai 1885-ben (Bp., 1886–1887). – Irod. Farkasfalvy Imre: Gy. A. emlékezete (Földr. Közl. 1907), Komlós Aladár: Magyar író Marx körében (Tegnap és ma. Bp., 1956), Nyilas Márta: Gy. A. (Könyvtáros, 1961. 9. sz.)
|