Régi könyvek

Különlenyomat a Budapesti Szemle 1935. évfolyamából.
Ambrus Zoltán (1861-1932)


Író, műfordító, kritikus. A Nemzeti Színház igazgatója (1917-töl 1921).

Legismertebb regénye az önéletrajzi ihletésű Midas király, de írt egyéni hangvételű színikritikákat is, és prózai fordításai is ismertté tették a nevét. A magyar irodalom nagy tudású szereplője, akire mindig távolságtartó idegenként néztek pályatársai, s aki tökéletes novellákat alkotott.
Családja erdélyi származású volt, de ő már Debrecenben született. Apja harcolt a negyvennyolcas szabadságharcban, később vasúti tisztviselőként tengette életét. Ő hamar árván maradt, ezért iskolába is több helyre járt, mert a családról való gondoskodás az ő feladata maradt.

Az érettségi után Budapesten kezdett el jogot tanulni, és a Földhitelintézetnél helyezkedett el tisztviselőként, ahol Arany János fia volt az igazgató. Ő fedezte fel Ambrus tehetségét, és segítette az érvényesülésben, megélhetésben, tanulásban. Néhány évnyi párizsi tanulás után 1885-ben - huszonnégy éves korában - hazatérve, az ott ért pozitivista-racionális hatás itthon lehetséges szellemi vezérré tette. A Hét c. lap indulásakor Kiss József maga mellé invitálta, Bródy Sándor pedig benne látta az új irodalom törvényhozóját, és Gárdonyi mellé őt kérte a Jövendő c. lap harmadik szerkesztőjének. Gyulai Pál is elismerte felkészültségét, és meghívta a Budapesti Szemle munkatársának. A hírtelen jött ajánlatok között Ambrus ezt is el tudta vállalni. Pályatársai előtt példa volt az, ahogyan, és amit írt.

A Midás király című regénye először folytatásokban jelent meg az újságok hasábjain, akkor nagy magyar nyelvű szenzációként. Mire azonban könyv formájában is megjelent, már csak egy volt a sok közül. A magánélete nem volt túl boldog, s ez írásira is bélyeget nyomott. Felesége belehalt első szülésébe, a kislány nevelése sokáig kitöltötte Ambrus magánéletét. A boldogság csak évekkel később talált rá ismét, amikor feleségül vett egy bácskai színésznőt.

1897-től rendszeresen töltötte családjával Gödöllőn a nyarakat, a Lovarda utcában vásárolt házban. Itt tartotta tekintélyes könyvtárát is, minek nagy része a II. világháború alatt megsemmisült. Ám személyes tárgyait és kéziratait még időben sikerült Budapestre menekíteni.
Ennek a háznak a kertjében állították fel 1985-ben az író mellszobrát (Buza Barna szobrászművész alkotása), a házban pedig emlékszobát rendeztek be az író bútoraival, használati tárgyaival, amit 1990-ben nyitottak meg.