Régi könyvek

Klobusiczky Péter (klobusiczi),

kalocsai érsek, K. László megyei főszolgabiró földbirtokosnak és kölcsei Kende Annának fia, szül. 1752. jún. 26. Fejér-Gyarmaton (Szatmárm.), tanulmányait Nagy-Károlyban kezdte, Kassán és Nagyszombatban folytatta. 1769. a Jézus-társasági trencséni novitiátusba lépett, melynek befejezése után Győrött, majd Nagyszombatban tanult. 1771. szept. 15. tette le a fogadalmat. A Jézus-társaságnak feloszlatása (1773) után a nagyváradi egyházmegyébe lépett és 1774. szept. 25. pappá szenteltetvén, első miséjét okt. 15. Debreczenben ünnepelte. Gyorsan egymásután püspöki titkár, azután váradolaszi plébános lett és midőn püspöke Kollonics László gróf 1787-ben a kalocsai érseki székre emeltetett, magával vitte őt titkári minőségben, 1790-ben pedig kalocsai plébánossá s még azon évben kanonokká tette, a káptalant az országgyűlésen képviselte. 1807. júl. 10. szatmári püspökké és szent jobbi apáttá, 1821. decz. 18. kalocsi érsekké lett, ezen évben megyei zsinatot tartott. 1822. szept. 23. belső titkos tanácsossá, 1825. jan. 22. a hétszemélyes tábla tagjává neveztetett ki s 1827-ben a Lipót-rend nagy keresztjét nyerte. 1832-36-ban az országgyűlés felső tábláján nagy erélyt fejtett ki a kath. ügyek védelmében. Vendégszeretetének bizonyságául szolgál, hogy püspöksége négy évében 70,000-en fordultak meg asztalánál, míg ő maga sokat bőjtölt és szűken táplálkozott. Az 1831. nagy cholera idejében az egész város szegényeit ő látta el rumfordi levessel, ő gondoskodott a halottak eltakarításáról (naponként 48) és 30,000 forintot utalványoztatott a károsultak másfél millió pengő forintra teszik. Minden ájtatosságot, körmenetet az éven át ő maga vezetett. Még 90 éves korában is prédikált Úrnapján és ekkor utoljára. Meghalt 1843. júl. 2. Kalocsán.