Leírás
[1] + CLXV + [41] levél + 96 p. + [92] levél + 165 t. (rézmetszetű portré) + 1 mell. (kihajtható genealógiai tábla, rézmetszet)
I.Exhibet pervetustam Illustrissimae hujus Familiae Genealogiam, Imagines Personarum ad eandem pertinentium, cum adjecto ad quamlibet rerum ab iisdem praeclare gestarum Elogio.
II. Continet Commentarium partis prioris.
III. Complectitur Donationes, Officiorum, Honorumque Collationes, ac Privilegia, a variis Hungariae Regibus, ac postmodum Romanis Imperatoribus concessa, quibus ea, quae in prioribus circa vetustatem ac Nobilitatem Inclytae hujus Domus dicta sunt, insigniter approbantur, confirmaturque.
Az Esterházyak családfája és családtörténete. A reprezentatív kiadvánnyal a XVII. században gyorsan és látványosan felemelkedő família saját ősei eredetét, régi előkelőségét, dicső múltját kívánta igazolni, a már a középkorban is ranggal és politikai befolyással bíró arisztokrata nemzetségekkel szemben. Összeállításának közvetlen oka Eszterházy Pál birodalmi hercegi rangra emelése volt, amely egyúttal a családtörténet adatainak kancelláriai hitelesítését is jelentette. Ennek érdekében kapcsolták össze és egészítették ki a történelmi tényeket, valós forrásokat, létező családtagokat és ősöket, kitalált személyekkel, dokumentumokkal. Olyan családi eredet mítoszt hoztak létre, amely a korabeli nemesi gondolkodásnak megfelelően, a hun-magyar közös történelem értelmében, az Esterházyak őseit Attilától eredeztette. Eszerint a család első tagja, Estoras pedig Eurs (Örs) vezértől származik.
A mű a történelmi családok nemzetségkönyveinek szokásos rendjét követi. Megtalálható benne a család hercegi címének leírása, heraldikai jeleinek költői méltatása, az ősök és a kortárs családtagok portréja. Mindezt követik a genealógiai jegyzetek, az egyes személyek életrajzát, származását megadó „commentarium”. Majd a családi oklevéltár ismertetése, a kiváltságokra és a birtokokra vonatkozó (jobbára fiktív) királyi adománylevelek, Eszterházy Pál fontosabb – az aranygyapjas rend, valamint a birodalmi hercegi rang elnyerésekor kapott – diplomái, végül genealógiai leszármazások. A kötetet Eszterházy Pál (1635–1713) nádor szerkesztette, szövegét pedig Paulus Ritter állította össze.
A könyv különleges becsét rézmetszetei adják. Az egészalakban megjelenő portrékhoz az ábrázolt címerének, nevének, főbb méltóságának, házastársának, esetleg apjának megnevezése járul. Több lap a Nádasdy-féle Mausoleum illusztrációit követi. Ezen kívül forrásaik között hasonló témájú külföldi munkák szerepelnek, amelyek akár közvetlenül, vagy sok esetben a család fraknói várában lévő „ősgaléria” képein keresztül hatottak a metszetekre. A képsorozat érdekessége, hogy a női családtagok a férfiakkal azonos jelentőséggel szerepelnek, bizonyítva, hogy a házasságok útján az Esterházyak milyen mértékben fonódtak össze, már „ősidőktől kezdve” Európa régi fejedelmi és arisztokrata családjaival, valamint a középkori magyar főnemességgel. Esetükben a heroikus póz helyett nagy szerepet kap a történeti, viselettörténeti hitelességre való törekvés. A kötet portréit, címlapját, a családi címert ábrázoló metszetet, valamint a négy családfát Esterházy Pál udvari rézmetszője, Johann Jacob Hoffmann készítette Jacob Hermundttal közösen. RMK III. 4171. Apponyi 2790.
Tartalom
|
Eddig megtekintett könyvek
