Regélő. 1834. július 10.

55. Regélő. Pesten csütörtökön julius 10-kén 1834.
Szerkeszti Róthkrepf Gábor.
441-448p oldalterjedelmű és 220mm méretű hetilap.

Mátray (Rothkrepf) Gábor 1833 áprilisában egy politikamentes, a közönség szórakoztatását célzó divatlap szerkesztését és kiadását kezdte meg. A lap arculatát az átlagolvasó, azon belül pedig elsõsorban a nõk igényei formálták. Innen is magyarázható, hogy a Regélõ és társlapja, a Honmûvész (honlapunkon a Honművész példányai is megtalálhatóak)az érzékenység irodalmi regiszterét átsajátítva alakította ki nyelvezetét. A folyóirat olvasásakor feltûnõ ugyanis, hogy az érzékenység beszédmódját nem csupán a benne fellelhetõ irodalmi elbeszélések, hanem a kisebb költemények, országismertetések és útleírások is követik.

Tartalmilag a folyóiratot a sokszínûség jellemzi. Feltárásában a teljességigény és a következetesség elve vezetett. A módszertani megfontolások taglalása helyett azonban az elõszó szûkös keretei között inkább a változatos szövegvilág rövid összefoglalására vállalkozom. A Hazai Hirlelõ és a Pesti Vizsgáló címû rovat cikkei közéleti és kulturális eseményekrõl tudósítanak, valamint olyan jelentékeny emberek halálát, (olykor házasságát) jelentik be, akik a király közvetlen szolgálatában álltak vagy vármegyei tisztviselõk voltak. Külföldi lapokból átemelt érdekességeket tartalmaznak a Különféle cím alatt összefoglalt írások, ide kapcsolódnak a mulattató történetek, tréfák is. A lap szórakoztató jellegét erõsíti továbbá a Rejtvény-rovat, melyben változatos feladványok biztosítottak kikapcsolódási lehetõséget a játékos olvasók számára. Hazai és külföldi tájakat, természeti tüneményeket, városokat, nevezetességeket, valamint kulturális különbségeket, hagyományokat mutatnak be az Ország- és népismertetés-rovat közleményei, melyek gyakran az ajánlás hangján szólalnak meg. Különleges állat- és növényfajták, illetve tudomány és hitvilág határmezsgyéjén elhelyezkedõ jelenségek ismertetésére fektet hangsúlyt a lap Természeti történet ’s tudomány címû rovata, emellett a természettudományos kutatások akkor aktuális eredményeibõl is válogat. Az értékes rézmetszetek, melyek a divatlapok elengedhetetlen tartozékainak minõsülnek, jórészt hiányoznak a fennmaradt példányokból. A magyar költõktõl, íróktól idézett szövegrészletek zöme Kisfaludy Sándor, Kisfaludy Károly, Berzsenyi Dániel, Vörömarty Mihály, Jósika Miklós, Eötvös József, Szentjóbi Szabó László és Ungvárnémeti Tóth László tollából származik.

Az elsõ magyar szépmûvészeti folyóiratot 1841-ben érte utol a korszerûtlenség végzete: „Midõn alulirott ez uttal tulajdonos szerkesztõi munkámat bevégzem…” – írta az utolsó szám végén Mátray, és kérte az elmaradt elõfizetési díjakat. A Regélõ 1842-tõl megújult formában Regélõ Pesti Divatlapként élt tovább.

Aprónyomtatványok