Bibliofil szalon

Belső borítója szépen díszített, lapszélei pirosan mintázottak.

Tompa Mihály (Rimaszombat, 1817. szept. 28. - Hanva, 1868. júl. 30.) költő, az MTA tagja. Tompa Mihály a reformkor népi-nemzeti irányzatának költője. A szabadságharc bukása után eleinte nyíltan fejezte ki a nemzeti fájdalmat, de amikor A gólyához című verse miatt a kassai haditörvényszék elé idézték, és falujába internálták, a cenzúra nyomása arra késztette, hogy rejtett értelmű költeményekben szóljon az elnyomott nemzetéhez. Arany Jánoshoz élete végéig meleg barátság fűzte. Utolsó évei során napjai már folytonos panaszok közt teltek, miközben a halálra való készülődéssel és öngyilkossági tervekkel volt elfoglalva. 1868-ban, pár hónappal halála előtt, az MTA nagydíjjal jutalmazta költői munkásságát.
Az irodalom történet Tompára úgy tekint,, mint Petőfi és Arany mellett a ,,nagy triász" harmadik tagját, a népnemzetinek nevezett nemzeti klasszikus költészetnek Petőfivel és Arannyal egyenlő rangú főalakját. Akárcsak Petőfi vagy Arany, ő is a társadalom mélyrétegeiből emelkedett fel. Kálvinista lelkészként tevékenykedik. Mire a papi hivatás mellett dönt, már országos hírű költő. Őt is megigézi a népdalok szépsége, természetessége, formai tisztasága, elragadják a regék és mondák. Ezeket tekinti példáknak és mércéknek a maga költészete számára. Úgy lép a költészet színterére, hogy az érzelmes almanachlíra csiszoltságát egyesíti a népi hangvétellel és a népregei témavilággal. A népi ihletettségű költők közé tartozik, mint Petőfi vagy Arany. Korai költeményeiben a népköltészet üdesége hat, a végsőkben a hangulatok árnyaltsága, a verssorok zenei hatása.